Verasztó Antal: (költő, író, helytörténet-kutató)
Orosházán született, 1936. június 28-án, a szülői ház a Zombai utca 7... számu ház volt, már régen lebontották. Szakirányú végzettsége négy évtizedre a vas-és gépiparhoz kötött. Nem készült költői, írói pályára, de fogva tartotta a betűk világa, írni kezdett, 1978-tól napi, heti és havilapok, irodalmi folyóiratok, évkönyvek rendszeresen közölték írásait.
Eddig 16 önálló kötete jelent meg, más kötetekben pedig társszerzőként vagy szerkesztőként működött közre. Megjelenésük idején az Orosházi Napló és A Hónap helyi lapoknak belső munkatársa volt, (A Hónap internetes változatának továbbra is.) Az Orosházi Harangszóban pedig első évfolyamától, 1994-től jelennek meg írásai. Versei, írásai mintegy 25 antológiában olvashatók.
Kötetei:
Megkezdett beszéd (versek) 1986;
Őszi füstjelek (versek) 1990,
Időrák (esszék) 1991,
Krétarajzok (versek) 1993,
Visszaszámlált évek: (az orosházi temetők története) 1996,
Orosháza-Zomba kapcsolattörténete - Orosháziak Tolnában és Baranyában 1997,
50 éve meghúzott csavarok (a Vasműanyag története) 1998, 1999,
Az orosházi szárazmalmok, szélmalmok nyomában (1744-1891) 2000,
Elindult Orosházáról-Orosházára: (Veres József születésének 150. évfordulójára) 2001,
Orosháza díszpolgárai 2002,
Árnyak és fények a XVIII-XIX. századi Orosházáról 2003,
Cinkusi diákok voltunk 2003,
120 éves az orosházi ipartestület 1885-2005 [társszerzőként] 2005,
Móringkönyv 1788-1835 (Orosháza kéziratos emlékezete) 2006,
Adatok Thék Endre és a nemes Thék család történetéhez 2008,
Batyu a kilincsen (válogatott írások) 2008.
Százezer alkonyat (válogatott írások) 2009.
Pályázati díjak
A Bárka Irodalmi és művészeti folyóirat az 1848-as forradalom 150. évfordulója tiszteletére kiírt pályázatán: II. díj Békéscsaba, 1998
„Tanít a múlt” Millenniumi Egyháztörténeti országos pályázatán: III. díj Budapest, 2001
Elismerések:
Köröstáj Baráti Kör - Költői Díj (Békéscsaba, 1988),
Arany-toll Díj (Budapest, 1996)
Orosháza Kultúrájáért (Kulturális Kapcsolatok Egyesülete) Orosháza, 2000
Orosháza város szellemi értékeit gyarapító helytörténeti és írói munkásságáért. Orosháza, 2001
Thék Endre-díj 2009

Beck Zoltán tanár, etnográfus, író
Simontornyán született 1934-ben. Egyetemi tanulmányait a szegedi egyetemen végezte. 1957-től az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, 1963— 67 között a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos-muzeológusa volt. A néprajzi és honismereti szakkör mozgalom ismert szakembere. Több rangos helytörténeti monográfia munkatársa, önálló néprajzi kötete is jelent meg. Néprajzi stúdiumokon kívül irodalomtörténeti és helytörténeti tevékenységet is folytat. 1973-tól ismét a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum népművelés-néprajz szakos muzeológusa.
.

Elek László:
1920-ban született Okányban. Apja vásárhelyi származású. A középiskolai tanulmányait a szeghalmi Péter András Gimnázium s egyetemi tanulmányait a debreceni tudományegyetemen végezte, mint magyar-angol szakos középiskolai tanár. 1942-től az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban tanított s 1950-től középiskolai szakfelügyelő is volt. 1960-tól a szarvasi óvónőképző intézet irodalom szakos tanára. Kutatási területei: a reformkor és a század végi irodalom, gyermekirodalom és műelemzés. Jelentősebb munkái: Justh Zsigmond (1964), Orosháza művelődéstörténete (1965), A könyv mestere, Kner Imre levelezése (1970), Gyermekversek elemzése (1972). Jelenleg Vajda Péterrel foglalkozik.

Domoki József: Orosháza, 1930. november 30 - Orosháza, 2006. május 14-én)
Képzettsége szerint mérlegképes könyvelő volt, dolgozott Székkutason az ÁFÉSZ-nál, Orosházán az Üveggyárban osztályvezetőként, majd a Sütőipari Vállalat főkönyvelője lett nyugdíjazásáig.Nagyszénáson az Október 6 TSZ belső ellenőre lett. Nyugdíjba vonulása után kezdett írni, az Orosházi Napló, A hónap, Orosházi Élet közölte, és az Alföld Rádió sugározta felolvasott jegyzeteit, karcolatait, tudósításait. Élete végén állandó orvosi kezeléssel élte napjait. Aztán a veséje felmondta a szolgálatot.
Szülei Domoki József postai altiszt, édesanyja Hegedűs Mária htb. Felesége, Gaál Magdolna ügyviteli dolgozó, nyugdíjas. Gyermekeik: Domoki Ágnes (1959.), Domoki9 Zoltán (1966).Egyetlen könyve jelent meg, amelyben Orosháza hajdani világának apró életképeit rajzolja meg. Kis apró fényképek ezek az írások, kisemberekről, jellegzetes figurákról és egyéb érdekességekről. Ma már hihetetlen értékek ezek a kis jegyzetek.

Felesége Magda ígyemlékezik vissza rá: "Jóska szórakozásból,mondhatnám hobbiból írt,egyetlen könyvét,vagy inkább füzetecskét is mások unszolására szedte össze.MInden érdekelte,a sport,a festészet,az irodalom,de semmit nem pénzért vagy éppen a dicsőségért csinált.Minden kis elismerésnek örült,többször nyert a kardoskúti vers és próza versenyeken.Kiváló nyelvérzékkel áldotta meg a sors,gimnáziumi tanulmányai alatt tanult latint és angolt, amit ő maga fejlesztett tovább.Jellemző,hogy amikor már nagy beteg volt,az orvosok által latinul leírt diagnózist is azonnal lefordította. "
Könyvei: Kisvárosi panoptikum, (tollrajzok) - Helios Kiadó, Orosháza 1999.

(Károlyi) Fülöp Béla

(Károlyi) Fülöp Béla: magyartanár, a Táncsics Mihály Gimnázium címzetes, nyugalmazott igazgatója, író-szerkesztő Erdélyországban született annak fővárosában Kolozsvárott, 1939-ben július 23-án.
Iskoláit Kolozsváron, Nagykárolyban, Nagykárolyban érettségizett. Az egyetemet Kolozsváron végezte, előbb a Bolyai Tudományegyetem Jogi karán folytatta tanulmányait, majd 1961 -1967- között a Babes Bolyai Tudományegyetem Filológiai Karán, ahol filológiai licenciátust és magyatanári oklevelet szerzett. Volt magyartanár Erdélyországban ( Mezőpetriben ) s aztán 1970-től itthon, az anyaországban, Orosházán. 1974-től az orosházi Táncsics Gimnázium magyartanára, 1976-tól igazgatóhelyettes, 1986-től 1996-ig igazgató, 1996-től az iskola címzetes igazgatója, Táncsics- díjas. Igazgatósága alatt hozta létre a gimnázium kebelein belül a nyolcosztályos gimnáziumot, s ezzel az egykori evangélikus gimnázium eredeti iskolastruktúráját állította vissza új alapokon, korszerű erdei iskola oktatási formával kiegészítve. Igazgatósága alatt kilenc alapítvány jött létre, melyek a diákok és tanárok ösztönzését szolgálták, munkájukat ismerték el. A nyolcosztályos gimnáziumi program sikeres megvalósításához Erdőbényén irányításával létrehozták a Diáktanyát, 1991-ben, s aztán kiépítették oly módon, hogy iskolai kirándulásokra alkalmas lett. 1990-ben létrehozták a gimnázium kebelén belül az evangélikus egyház közreműködésével az egyházi osztályokat. 1998-ban betegnyugdíjba, majd nyugdíjba vonult, de tanított még az újonnan indult evangélikus gimnáziuumban öt évet 2001-2006 között magyar nyelv- és irodalmat. 1975-től vezette az iskolán belül működő, de országos hírnevet szerző Táncsics klubot, s 1975-től folyamatosan vitte minden évben diákjait nyaranta: Erdélybe, Szlovákiába, majd kiteljesedtek ezek a világnéző oktatási formák az iskola által szervezett Európa-túrákra. Igazgatósága alatt folyamatosan az ország 18-20 legjobb gimnáziuma közt szerepelt az iskola, s szinte minden esztendőben elnyertek a diákok egy-egy Kazinczy-érmet az Édes Anyanyelvünk vagy a Szép Magyar Beszéd országos versenyen. Egyetemi felvételi eredmények kidemelkedőek voltak. A gimnázium - igazgatói működése alatt - aktív részese volt a város kulturális életének. Az iskola zsibongójában (előcsarnokában megyeszerte híresek voltak a Táncsics Iskolagaléria tárlatai, ahova országos hírű, rangos alkotók kerültek be).

Írásai: hely-és művelődéstörténeti vonatkozásúak, de az irodalom berkeibe is belopódzott időnként. Mintegy negyed századon át (1974-1998) az orosházi Táncsics gimnázium magyartanára, igazgatóhelyettese és igazgatója volt. Négy évet tanított az orosházi Evangélikus Gimnáziumban ( 2001-2006). Számos tanítványa jelentős országos helyezést szerzett. Különösen a retorika és szövegmondás (vers és próza) a szakterülete, de eredményes felkészítő a szövegszerkesztésben és írásban is.
Élete fontosabb városai: Kolozsvár, Nagykároly, Bukarest, Orosháza, de még van jónéhány.
Hiszen vándorolt, s volt újságíró is Bukarestben, Kolozsváron, Nagykárolyban, Orosházán.
Eddig 29 saját könyve jelent meg. Legutóbbiak: 1990 óta szerkeszti és megjelenteti A HÓNAP című időszaki kulturális folyóiratot (http://www.ahonap.hu/ )
Számos képzőművészeti kiállítást nyitott meg Orosházán, Budapesten az országban és Erdélyben (számszerint több mint 50 alkotót mutatott be). A Köröstáj Baráti Kör elnöke volt alakulásától a megszünéséig, Orosházán a Darvas Társaság alapítója és egy ideig titkára volt. Tagja a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak és MAFOSznak, korábban tagja volt a Magyar Amatőrfilm Szövetségnek.. Tagja a Békéscsaba Körös Irodalmi Társaságnak a megalakulástól kezdve. 1992-től a Helios Alapítvány elnöke és szervezi évente a Békés megyei határon túli testvértelepülések diákjainak a magyarságtáborokat. (Eddig 15 tábort rendeztek meg vezetésével.)
Számos antológiában (Nem öltünk díszmagyart, Jelen, Ritka madár, Átmentett igék stb.) szerepelt írásaival. Jelenleg Orosházán az Orosházi Életben, Orosházi Harangszóban, a sepsiszentgyörgyi Háromszékben jelennek meg írásai és meséi, de a Cimbora című gyermeklapban is publikált. Itthon korábban a Köröstájban, néhány írás a Bárkában, és máshol is meg-megjelent. Számos blogot szerkeszt és ír, melyek az interneten elérhetőek (pl kiindulásra: http://karolyifulopbela.blogspot.com ) Szerkesztette az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium évkönyveit, s kiadta az iskolaalapítás tiszteletére készített könyvet az öregdiákok dolgozataiból:
TÁNCSICS-díjat kapott többek között a Táncsics gimnázium legmagasabb elismerését a 1998-ban, s Darvas-díjat ugyancsak 1998-ban kapta meg irodalomterjesztő és irodalmi tevékenysége elismerésére, Pro Novo Kiadó meseíró pályázat országos II. díjat 2006-ban, Orosháza városért-díjat 2009-ben kapott.
Kötődik a fotógráfiához is, s az utóbb években mintegy 10 fotókiállítása volt.
Könyvek: 1. A Dózsa Tsz története Orosházán, I-1977 2. Dózsa Tsz története II. -1987
3. Versek Orosháza 1989.
4. Hétköznapok (publicisztikai írások). Orosháza 1991.
5. Irodalmi feladatgyűjtemény középiskolásoknak (segédtankönyv) I. 1992
6. Irodalmi feladatgyűjtemény középiskolásoknak (segédtankönyv) II. 1993.
7. Mementó – A II. világháború orosházi hősei, áldozatai. Orosháza. 1994.
8. Orosháza és környéke. (útikönyv) Orosháza. 1995
9. Fenyő a Hegyen ( versek) Orosháza. 1996
10. Gyopárosfürdő . (fürdőtörténet 1870-1998 között), Orosháza. 1998.
11. A gimnázium története Orosházán 1933-1998 (Keller József társszerzővel) Orosháza. 1999
12. .Zuhanórepülésben. (versek, novellák, történetek, impressziók), Orosháza. 2000.
13. Kakasszék-fürdő – A kakasszéki gyógyintézet 1932-2002. Hódmezővásárhely 2002.
14. 12 pillanat (versalbum Horváth János festőművész grafikáival) 2002
15. Emléknapló (benne Barangolások szőlőföldemen Erdélyben ) Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium 2003.
16. Az Orosházi Harangszó repertóriuma –1994-2003. – kéziratban az orosházi Evangélikus Egyház Levéltárában - 2004.
17. Egy város illata (kisregény) Tevan Kiadó Békéscsaba. 2004.
18. Gyopárka tündér (mesék) Helios Alapítvány Orosháza 2005.
19. Ízes Orosháza (gasztronómiai időutazás 317 recepttel) Orosháza – Mikula János vállalkozó – 2006. 20. Fényjelek- Szójelek – Énekek- verskönyv 2008. Helios Alapítvány 21. Gyopárka tündér meséi – orosházi mesék- 2009 22. Ízes Orosháza, Helios Alapítvány II. bővített kiadás 2008. dec.5 23. Orosházi libalakoma. Média KFT. Orosháza 2009. 24. . Érbogyoszló – egy falu az Ér mentén- 2009. társszerző és kötetszerkesztő) 25. Disznótoros gasztronómia Békés megyében (2 dolgozat) Azlikom Kiadó, Békéscsaba 2009. 26. Orosházi disznótorok hajdanában és napjainkban. 2010. Helios Alapítvány Orosháza. 27. Orosházi libalakoma. Helios Alapítvány. 2010. Orosháza (második bővített kiadás)
28. Amadeus kávéház (Karcolatok, novellák, elbeszélések) 2011 29. A csodálatos körtefa. Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház. Békéscsaba 2011. 30. Rózsa Imre kardoskúti dalköltő összegyűjtött magyar nótái és versei. Helios Alapítvány. Orosháza. 2011
Antológiákban
1. Nem öltünk díszmagyart 1988. Békéscsaba (Köröstáj)
2. Nagykároly és vidéke kalendárium 1994-től évente 2004-ig Nagykároly és Vidéke kiadásában, szerkesztője Silimon Várday Zoltán
3. Átmentett igék – Irodalmi antológia Kaffka Margit Társaság Nagykároly
4. Jelen – Orosházi almanach
5. Ritka madár- Békésscsabai irodalmi antológia 5 és 6. szám
6. Körkörös Irodalmi antológia KIT – Békéscsaba 2009.
Róla írták:
* (Kortárs Magyar Irók 1945- 1997 közlése)
Fülöp Béla: (Kolozsvár, Kolozs m., 1939. júl. 23.): író, költő.
M.: Hétköznapok, publ., Orosháza, 1991; Versek, Orosháza, 1991; Nem öltünk díszmagyart, ant., Békéscsaba, 1988; Orosháza és környéke, útikönyv, Orosháza, 1995; Fenyő a Hegyen, v., Orosháza, 1995.. * Erdélyi Ki Kicsoda 2009. Könyvkiadói tevékenysége
Helios Kiadó ( magánkönyvkiadás - 1991-ben alapítva a kiadó s 1997-ig működött))
Kiadott könyveink, melyek szerkesztője Fülöp Béla volt, mintegy 32 kötet.

Müller Miklós - Nicolas Muller  (Orosháza, 1913.ápr. 18. - 2000.jan. 3. Llanes (Spanyolország): fotóművész. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Jogtudományi karán doktorál (1936). - Gyermekkorában mindent lefényképezett környezetében, egyetemistaként már kizárólag a szociofotó, a társadalom ábrázolás érdekelte. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként járja az alföldi tanyavilágot és örökíti meg a szegény sorsú emberek életét. Bp-re költözik (1936) és az Athenaeum kiadó falukutató könyvsorozatához készít felvételeket. Zsidó származása miatt 1938-ban emigrálásra kényszerül. Franciaország, Portugália után Marokkóban (1939) majd Spanyolországban (1947) telepedik le. Fotóriportokat, illusztrációs felvételeket készít a sajtó számára. Madridban fotóstúdiót nyit. Alkotásai idegenforgalmi kiadványokban jelennek meg. Teljes életművét az őszinte és természetes emberábrázolás jellemzi. Fotóművészeti hagyatékában 55 ezer felvétel található. Egy kis töredékét őrzi az Orosházi Képtár és a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum. Orosházán műveiből állandó kiállítás tekinthető meg, a Könd u. 32. sz. alatt. - Több évtizedes alkotói munkásságát a Köztársasági Érdemrend tiszti fokozatával ismerik el (1998).
Egyéni kiállítások: Tanger (1941, 1943); Madrid (1944, 1947, 1948, 1951, 1958, 1967); Barcelona (1957); Almeira (1957); Spanyol antológia (Bp., Kulturális Kapcsolatok Intézete, 1972); Orosháza, Hódmezővásárhely (1988); Életmű-kiállítás (Bp., Műcsarnok, 1989); Kiállítás a 80. Születésnapra (Orosháza, 1993); Szeged (JATE, 1994); Emlék kiállítás (Orosháza, 2003).
F.m.: Fotóillusztrációk könyvekben: Féja Géza: Viharsarok (Bp., 1937); Ortutay Gyula: Parasztságunk élete (Bp., 1937, 1948); Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság (Bp., 1937); Estampas Marroquies (Madrid, 1944); Tánger, por el Jalifa (Madrid, 1944); Espana Clara (madrid, 1966).
Irod.: (wér): Fotó: Muller - Madrid (Dolgozók Lapja, 1981. dec.24.); Albertini Béla: Levélinterjú dr. Müller Miklóssal (Fotóművészet, 1983. 4.sz.); Lengyel András: Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok (Forrás, 1985. Nov.); P. Szabó Ernő: A föld, a falu világának költője (Fotóművészet, 1988. 4. sz.); Lengyel András: Egy nagy magyar fotográfus: Müller Miklós (Orosháza, 1989); L. A.: Kultúrák vonzásában (Délmagyarország, 1991. Ápr. 18.); Niedzielsky Katalin: A fotó tanúság a múló pillatról. Itthoni találkozás Nicolas Müllerrel (Békés Megyei Népújság, 1991. szept. 1.); Fülöp Béla: Tóparti beszélgetés – Müller Miklós itthon- (A hónap 1991.szeptember) Turcsányi Sándor: Tangerban nekem gyönyörű volt a fény. Nicolas Müller itthon (Magyar Narancs, 1993. szept. 23.); Müller Miklós: A megszelídített fény (Szeged, 1994); Müller Miklós - Anderle Ádám - Girón, José: La luz domesticada, Vida y obra Nocolas Muller (Oviedo, 1995); Sz.K.: Müller Miklós nyolcvanöt éves (Fotográfia, 1998. 2.sz.); B. A.: A fény megszelídítője (Reform, 1998.ápr. 28.); A történelem képi krónikása (Zalai Hírlap, 1998.máj. 5.); Nagy Ágnes: Spanyolországban él, Orosházára jár haza (Békés Megyei Népújság, 1989.szept. 7.); Baki Péter: Müller Miklósról (Fotóművészet, 2000. 3.sz.); Bod Péter: Íme, hát meglelte hazáját (Békés Megyei Nap, 2000. jan. 8.); Csete Ilona: Zaklatott történelmünkben megörökítette a pillanatot (Békés Megyei Hírlap, 2003.máj. 3.).

Dr.Hajdu Gyorgy
Orosházán született 1911.február 18.-án. Édesapja az Orosházi Zsidó Elemi Iskola igazgató-tanítója volt. Ketten voltak testvérek.

Orvosi tanulmányait kitunő eredménnyel végezte el a szegedi egyetemen. Gyógyszertani kutató munkája után 1935-ben vándorolt ki Amerikába. Izületi betegségek kutatása és gyógyítása után a pszichiatriában lett szakorvos. Kutató vizsgálatai során feltalált gyógyszerével a mai napig sikeresen gyógyítják az izületi betegségeket.
Pszichológiai kutatásai, az emberi hang(hullám) analizálása sok cikket eredményezett a jelentős és meghatározó orvosi szaklapokban. Tanított a New York Madical College-ban.
A hihetetlen mennyisségü orvosi munka mellett időt talált a filozófiára, 1958-ban könyve: "The architectura of sanity" jelent meg.
A költeszet volt az igazi szerelme. Három kötete jelent meg: 1./ Fables On Four Modern And Four Ancient Sciences, Branden Press, Boston, 1970. 2./ Hewn To Shape, Branden Press, Boston, 1970. (Mark Van Doren ajanlásával) 3./ After The Years, Waver's Edge Press, New York, 1978.
Mark Van Doren, Amerika kiváló költője a következőket írta Dr.Haydu egyik kötetéről: "Ez egy rendkivüli féktelen könyv, tele meglepetéssel és váratlan, lélegzet-megállító szépséggel. A költemények az Ő egyéni kifejezései, amit Ő lát felhőben, vízben, fákban, szélben (AKKOR, talán nem már, de AKKOR) emberekben, szeretőkben. Nincs semmi ezen a világon, ami nem bűvölné el Dr.Haydu-t, aki lát fényt kisurranni mindenhol és lángot terjedni végtelenül sokkal több témán, mint amiről Hamlet és Horatio álmodozott."
Versirás mellett fordított magyarról amerikai angol nyelvre. George Haydu fordította először (és talán egyedül) Radnóti Miklós verseit Amerikában.
George Hajdú testvérevel (Dr.Hajdú Béla /B. William Haydu/, aki szintén orvosi egyetemet végzett, jelenleg is az USA-ban el.) kivaló kapcsolatot tartott a szegedi egyetemista társakkal, így dr.Müller Miklós /Nicolás Muller/ orosházi születésü világhírű fotográfussal.
George Haydu házas ember volt. Két fiút nevelt fel. 1988-ban halt meg.

Dr. Hajdu György

Dr. Hajdu György

Dr.Hajdu György Orosházán született 1911.februar 18.-án. Édesapja az Orosházi Zsido Elemi Iskola igazgató-tanítójaolt. Ketten voltak testverek.

Orvosi tanulmanyait kituno eredmennyel vegezte el a Szegedi Egyetemen. Gyogyszertani kutato munkaja utan 1935-ben vandorolt ki Amerikaba. Izuleti betegsegek kutatasa es gyogyitasa utan a pszichiatriaban lett szakorvos. Kutato vizsgalatai soran feltalalt egy gyogyszert, mellyel a mai napig sikeresen gyogyitjak az izuleti betegsegeket.

Pszichologiai kutatasai, az emberi hang(hullam) analizalasa sok cikket eredmenyezett a jelentos es meghatarozo orvosi szaklapokban. Tanitott a New York Madical College-ban.

A hihetetlen mennyisegu orvosi munka mellett időt talált a filozofiara, 1958-ban konyve: "The architectura of sanity" jelent meg.

A kolteszet volt az igazi szerelme. Négy verseskotete jelent meg: 1./......... 2./.......... 3./............ 4./........... Mark Van Doren, Amerika kivaló költője a kovetkezoket irta Dr.Haydu egyik kötetéről: "Ez egy rendkivuli féktelen konyv, tele meglepetessel es varatlan, lelegzet-megallito szépseggel. A koltemenyek az ő egyeni kifejezesei, amit O lat felhoben, vizben, fakban, szelben (AKKOR, talan nem mar, de AKKOR) emberekben, szeretokben. Nincs semmi ezen a vilagon, ami nem buvolne el Dr.Haydu-t, aki lat fenyt kisurranni mindenhol es langot terjedni vegtelenul sokkal tobb teman, mint amirol Hamlet es Horatio almodozott." Versiras mellett forditott magyarrol amerikai angol nyelvre. Georghe Haydu forditotta eloszor (es talan egyedul) Radnoti Miklos verseit Amerikaban.

Georghe Hajdu testverevel (Dr.Hajdu Bela /B. William Haydu/, aki szinten orvosi egyetemet vegzett, jelenleg is az USA-ban el.) kivalo kapcsolatot tartott a szegedi egyetemista tarsakkal, igy dr.Muller Miklos /Nicolas Muller/ oroshazi szuletesu vilaghiru fotografussal.

Georghe Haydu házas ember volt. Ket fiút nevelt fel. 1988-ban halt meg.



FOLYTATAS KOVETKEZIK: a kiadott koteteket hamarosan kuldom



Udv: Geza

Kristó Gyula: (Orosháza 1939. július 11.- Szeged 2004. jan.24.)
Középiskolai tanulmányait az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. 1957-ben nyert felvételt a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1962-ben magyar-történelem, 1969-ben pedig latin szakos tanári diplomát szerzett, és még ugyanebben az évben szerzett kandidátusi fokozatot. Így, igen hosszú idő után a József Attila Tudományegyetemen újra volt minősített tudományos fokozattal rendelkező középkorász. Akadémiai doktori értekezését 1977-ben védte meg.

1962-től volt a JATE oktatója, 1978-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. 1983-tól 1995-ig állott a József Attila Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének élén. A kárpát-medencei magyarság kutatása érdekében rövidebb ideig tartó tanulmányutakat tett a szomszédos országokba, Romániába nem sokáig utazhatott, persona non grátának nyilvánították, mivel kutatásainak eredményei nem egyeztek a hivatalos romániai történészek nézeteivel.[1]
1978-79-ben a BTK dékánhelyettese, majd 1987-89 között dékánja volt. 1982-től 1985-ig a JATE rektori feladatait látta el. 1980-tól az MTA Történettudományi Bizottságának tagja. 1998-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Mérei Gyula történész professzor működése óta ő volt az első történész, aki szegedi egyetemi oktatóként ebben a nagy megtiszteltetésben részesült. Akadémiai székfoglaló előadását A magyar őstörténet- és krónikakutatás témakörben tartotta meg 1999. február 11-én.
Többekkel lefordította magyar nyelvre Szent István király intelmeit és törvényeit[2], mely nemcsak az egyháztörténészek, hanem a jogászok körében is nagy sikert aratott, 2000-ben jelent meg először, azóta négy kiadást ért meg. Nagy sikere volt a 2000-es évek mostani első évtizedében Szent István király c. kötetének, 2001-ben[3] majd 2007-ben[4] is kiadták.
Példás családi életet élt, feleségével három gyermeküket nevelték fel. Szegeden érte a halál, a szegedi Dugonics temetőben nyugszik.
Emlékére megalapították a Kristó Gyula-díjat, amelyet évente két fiatal, szegedi kötődésű középkorkutató kaphat meg.

Művei (válogatás) [szerkesztés]

Csák Máté tartományúri hatalma (1973)
Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez I-II. (társszerző, 1973-74)
A XI. századi hercegség története Magyarországon (1974)
Az Aranybullák évszázada (1976)
Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához (1976)
A rozgonyi csata (1978)
A feudális széttagolódás Magyarországon (1979)
Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig (1980)
Tanulmányok az Árpád-korról (1983)
Az augsburgi csata (1985)
Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum I. Textus (társszerző, 1985)
Az Árpád-kor háborúi (1986)
Magyarország története 895-1301 (1987)
Az Árpád-házi uralkodók (társszerző, 1988)
A vármegyék kialakulása Magyarországon (1988)
Az Anjou-kor háborúi (1988)
Az államalapító (szerk., 1988)
Anjou-kori oklevéltár I-IV. (1990-96)
Az Árpád-ház tündöklése és hanyatlása (1992)
Die Arpadendynastie. Die Geschichte Ungarns von 895 bis 1301 (1993)
A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1993)
Honfoglaló fejedelmek: Árpád és Kurszán (1993)
Korai magyar történeti lexikon (főszerk., 1994)
A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig (1994)
A magyar állam megszületése (1995)
Az Árpád-ház uralkodói (Makk Ferenccel, 1995)
Magyar honfoglalás – honfoglaló magyarok (1996)
Hungarian History in the Ninth Century (1996)
Honfoglalás és társadalom (1996), A székelyek eredetéről (1996)
A magyar nemzet megszületése (1997)
Magyarország története 1301-1526 (társszerző, 1998)
Az Árpádok. Fejedelmek és királyok (Makk Ferenccel, 2000)
Történetírás a középkori Magyarországon. Magyar historiográfia I. (2002)
Magyarország vegyesházi királyai (szerk., 2003)
Háborúk és hadviselés az Árpádok korában (2003)

(WIKIPEDIA nyomán)

A teljes munkásság bibliográfiája itt érhető el.

Lajosházi Éva: (1958- 2010.május 25.) Tatabányán született 1958-ban, lelki szülőfaluja Jászdózsa volt. Tizennégy éves kora óta él Békésben, Orosházán érettségizett. Szarvason diplomázott. Kardoskúton lakik, régi gimnáziumában dolgozik. Tizenhét éves kora óta publikál.
Kötete: Angyali üdvözlet - 200.. Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház kiadása Békéscsaba.

Kő-Szabó Imre
(Orosháza – 1936). Első novellája 1969-ben a Palócföld-ben jelent meg. 1974-ben a NÓGRÁD című napilap, folytatásokban közölte a Visszatérő utazás című kisregényét. Számos irodalmi pályázaton volt díjazott: Napjaink (1969), Palócföld (1972), Képes Újság (1985), Tollinga (2007 és 2008), Belvárosi Lipót Napok „Dunánál 2008” novella pályázat, Cédrus Művészeti Alapítvány (2008) irodalmi pályázat, Rév-Komárom (2008) Szlovákia, Jókai díj Irodalmi pályázat. 1976-ban, Salgótarjánban Madách Imre Alkotói díjat kapott. Huszonegy antológiában szerepeltek írásai, melyeket közölt: több megyei Hírlap, Palócföld, Fehérvári Hét, Romano Nyevipe, Heti Magyarország, Külváros, Magyar Jövő, KLÁRIS, Napsziget, Napút.
Irodalmi riportjait folyamatosan közli a KLÁRIS folyóirat.
Foglalkozása szerint volt segédmunkás, művezető, termelési programozó, tanácsi tisztviselő, újságíró, dékáni hivatalvezető (GEO Informatikai Főiskola) – Szfvár. Végzettsége: igazgatásszervező.
Önálló kötetei: Mellékvágány (novellák – Nemzeti Kulturális Alap Irodalom és Könyv Szakmai Kollégium - támogatásával - 1995, * Késsel a kézben (kisregény) – 2002.
Vác, 2009. december 28.