Somi Éva: Mezőgyánban születtem 1951-ben, ott is nevelkedtem. Középiskolai tanulmányaimat a sarkadi gimnáziumban folytattam. Érettségi után felvettek a szegedi József Attila Tudományegyetemre, itt szereztem magyar-orosz szakos tanári képesítést 1974-ben. Tanári pályám állomásai: 1974-1994: az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola, 1994-1996: a szarvasi Brunszvik Teréz Főiskola, 1996-1999: a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, 1999-2003: a budapesti, II. kerületi Budenz József Általános Iskola és Gimnázium. 2003-tól kerültem vissza Békéscsabára, a Ruhaipari Szakközépiskolába, melyet két másikkal összevontak Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium néven. Innen mentem nyugdíjba.

Egyéb tevékenységeim: Tanári pályámat végigkíséri az írás-újságírás, régebben a fordítás. Publikációim különböző lapokban, folyóiratokban jelentek és jelennek meg. Lefordítottam egy bűnügyi regényt (Andrej Levin: A halál kertje, Európa Könyvkiadó, 1984), és az Égtájak című kötetbe (Európa, 1981) beválogatták egy novellafordításomat. Társszerzővel (Pleskó Ilonával) írt Irodalmi feladatgyűjtemény (I-IV. kötet) című oktatási segédkönyvünk több kiadást ért meg. Íróarcok a múltból címmel kiegészítő tankönyvet írtam a régi magyar irodalom tanításához. Mindkét könyv a szegedi Mozaik Oktatási Stúdió kiadványaként jelent meg. Legutóbbi munkám: Aranypor (A Békés megyei irodalom kézikönyve) elsősorban a megyei középiskolák érettségizőinek nyújt segítséget a regionális és a kortárs irodalom témakörében. Budenzes éveimben emlékkönyvet (2002) és évkönyvet (2003) szerkesztettem, a ruhaipari szakközépiskolában szintén egy évkönyv (2005) szerkesztésével bíztak meg.

Orosházán a város közművelődését szolgáló civil szervezet, a Darvas Társaság titkáraként, majd elnökeként számos irodalmi est szervezője voltam, szerkesztettem Domokos József Kisvárosi panoptikum (1999) című könyvét.

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Békés Megyei Tagozatának előbb titkára, majd elnöke voltam. Irodalomszervezői tevékenységemet a Társaság 1992-ben Móricz-díjjal (ezt az író egyik lánya, Lili alapította), 2004-ben, a tanári kategóriában Toldy-díjjal jutalmazta. A közelmúltban beválasztottak a Tanári Tagozat vezetőségébe, ennek megszűnte után pedig a Társaság vezetőségébe.

Két felnőtt gyermekem van; rájuk vagyok a legbüszkébb.

Győry Vilmos: 1838 január 7-én született Győrött. Édesapja győri evangélikus felső-leányiskolai tanár. Édesanyja Wurm Katalin. Egyetlen gyermek (korán elhalt kishúga után). Édesanyja nagy szeretettel vette őt körül, ami egész életére kihatott.

Elemi iskoláit Győrött végezte, majd Pestre költözésük után kitűnő eredménnyel érettségizett az Evangélikus Gimnáziumban. Első novellája 15 éves korában jelent meg a Délibáb című folyóiratban, melyhez Jókai írt meleghangú ajánló sorokat. Érettségi után fél évig jogot hallgatott, majd az egyéniségének jobban megfelelő teológiára ment át.

Tanulmányai mellett magántanítással is foglalkozott, hogy magát fenntarthassa és szüleit támogathassa. E mellett még önképzésre és nyelvtanulásra is futotta idejéből. Zenében és festészetben is bizonyos jártasságot szerzett. Nyelvtehetsége is megmutatkozott: a német, francia, olasz nyelv elsajátítása után az angol és a spanyol következett. Teológiai tanulmányainak befejezése után egy évig a berlini egyetemen tanult.

1861 szeptember 2-án avatta lelkésszé az "ország papja" Székács József püspök. Egy évig a püspök mellett volt káplán, majd az orosházi gyülekezet hívta meg lelkészének. Ott 14 évig szolgált. Közben 1863-ban feleségül vette Székács Etelkát, a püspök leányát. Életének talán legboldogabb évei következtek, melyeket Orosházán töltött. Idősebb szolgatársa Torkos Károly esperes mellett hamar közkedveltté lett a faluban. Valódi lelki atyja volt híveinek. "Örömben kedélyes jó barát, vidám társaságban szikrázó elméjű, kedves mulattató; s hol a gyász beköszöntött, a szelíd vigasztalás apostola" írta róla egyik életrajzírója.

Kitűnő műfordító. Fordított Moliére vígjátékokat, Calderont, Shakespeare Minden jó, ha jó a vége című darabját. Kiemelkedő munkája Cervantes Don Quijotéjának mesteri fordítása.

1868-tól a Kisfaludy Társaságnak lett tagja, 1872-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Nagy kedvvel és könnyen tanulta a nyelveket. A korábban tanult nyelvek után svédül is megtanult és foglalkozott a szanszkrit nyelvvel is.

Az intenzív munkatempót, melyet önmagának diktált, szíve nem bírta. 1884-ben még elutazott Marienbadba és Ausseebe gyógykezelésre, de ez már nem segített. A szívbajához vízkórság is járult és 1885. április 14-én meghalt. A templomban koporsója mellett lelkésztársai: Bachát Dániel és Doleschall Sándor mondtak gyászbeszédet. Többezres tömeg kísérte utolsó földi útjára.

Győry Vilmos költői munkásságának emlékét Evangélikus Énekeskönyv  őrzi. A jól ismert és kedvelt esti ének, a 125. (Ez a nap is csendesen) egyik gyermekversére készült. (Egyik versszaka énekünkből kimaradt.) Ugyanez a dallama az 543. éneknek, mely szintén az ő verse. A 428. ének (Szegény szívemnek nincsen tisztasága) eredeti szövegét is ő írta. Van egy negyedik éneke is, de az csak a régi énekeskönyvben található (438), az újba sajnos nem került be.

"Igazi apostolként tisztelték. Egy orosházi ember ekként dícsérte: "A mi Győry tiszteletes urunk olyan, mint a jó bor: ha sokáig élvezi az ember, elbódul tőle, s mindenre késznek érzi magát, de aztán gyakran megkívánja". (..) Tiszta eszmény volt. Szerette ifjú és öreg, a magasabb kulturáltságú értelmiségi és a becsületes kétkezi munkás, az evangélikus és más gyülekezethez tartozó, a gazdag és a szegény."

BERKOVITS GYÖRGY (Orosháza, 1940. október 21.) író, szociográfus, szerkesztő. 1964-ben az ELTE biológia-földrajz szakán végzett, majd az ELTE szociológia szakát is elvégezte 1975-ben. 1964-től tanított, 1969-től Budapesten újságíró lett. 1973-tól a Valóság munkatársa, 1975 és 1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatának vezetője. A "régi" Mozgó megszüntetése (1983. december) után a Fotó és a Táncművészet című folyóirat olvasószerkesztője. 1979-ben készítette el a Lakihegyiek című dokumentumfilmjét (Balázs Béla Stúdió [BBS], operatőr: Lugossy István, 16 mm, fekete-fehér, 62 perc). 1993-tól 1996-ig a Budapesti Negyed szerkesztője volt. 1997-től a Budapesti Könyvszemle (BUKSz) szerkesztője. A Magyarország felfedezése című könyvsorozat szerkesztőbizottsági tagja, válogatta és szerkesztette (Lázár Istvánnal) Folyamatos jelen címmel a fiatal szociográfusok antológiáját (1981-ben jelent meg). A szociográfia szemléletével és módszereivel foglalkozó tanulmánya látott napvilágot a Mozgó Világ 1978. 6. (decemberi) számában (3-12. old.) és a Folyamatos jelen című kötetben (351-364. old.); a tanulmány címe: A szociográfia magatartása.

Művei: Világváros határában (szociográfia), 1976.; Terepszemle (szociográfiai írások), 1980.; - mondta Gabes - magyarázta Gy. Bence (szociográfia), 1982.; Nem sírunk, nem nevetünk (elbeszélések), 1984.; A barátom regénye (regény), 1990.; Életvesztesek (regény), 1991.; Halálkísértő (regény), 1992.;
•Századvégi levelek (1995, esszék), Virágh Hanna legendát ír (regény), 1998., Abreál ( 2002, öt színdarab),
Egy modern amodern (2003, tíz esszé). Előkészületben: •Virágh Hanga legendát ír. Második könyv: A jelzômûvész (regény)
Szerkesztőségek, ahol munkatárs volt: •Valóság (1973) •Mozgó Világ – régi (1975-1983) •Budapesti Negyed (1993-1995) •BUKSZ (1997-2003)
Díjak: •Eötvös-ösztöndíj, 1989 •Budapestért-díj, 1993  •József Attila-díj, 2007 Magyarország felfedezése-ösztöndíj (1974, 1977) •Soros-ösztöndíj (1984, 1986) •Bethlen Gábor-ösztöndíj (1989) •Eötvös-ösztöndíj, 1989 •Budapestért-díj, 1993 •József Attila-díj, 2007

bmailto:berkovitsgy@freemail.hu

.Koszorús Oszkár

Koszorús Oszkár: Orosházán született 1942. április 8-án. Édesapja, Koszorús Oszkár evangélikus lelkész esperes, édesanyja Bartos Éva tanítónő.
Az általános iskolát Szentetornyán, a középiskolát az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. Érettségi után Szegeden, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtáros-képző kihelyezett tagozatán szerzett felsőfokú oklevelet, majd ezt megerősítendő, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1981-ben szerzett újabb könyvtárosi diplomát.
1960-tól a Földműves-szövetkezetek Járási Központja orosházi könyvesboltjában szervező. 1963-tól 1971-ig a Járási-városi Könyvtár felnőtt olvasószolgálatának munkatársa.
1971-től 1991-ig az orosházi Földműves-szövetkezet, majd az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ könyvesboltvezetője. 1992-től magánkönyvesboltja van.
1965-ben feleségül vette Kovács Hajnalka óvodapedagógust. Két lányuk született: Éva 1966-ban, Ő Orosházán él férjével és három gyermekével, míg Csilla 1969-ben, Ő férjével és kislányával a kanadai Windsorban lakik.
Az a tevékenység, amelyet napi könyvesbolti munkája mellett végez, tette közismerté a városban és a város határain túl is. Több mint négy évtizede jelen van a Orosháza szellemi életében. Helytörténeti publikációinak a száma eléri az ötszázat. 35 kiadvány társszerzője, munkatársa, lektora. 10 kiadvány szerkesztője, valamint 5 önálló kötete látott eddig napvilágot, melyek közül a legjelentősebb az „Orosháza jelesei” című könyve.
A Békés Megyei TIT irodalmi szakosztályának titkára volt, évekig vezette a helyi irodalmi klubot, a Képtár Baráti Körét. Számtalan író-olvasó találkozót szervezett. Különböző kulturális, közművelődési célú „EST”-ek házigazdája volt, beszélgetéseket vezetett, kiállításokat nyitott és nyit meg. 1970-től a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének orosházi csoporttitkára, 1980-tól a Juhász Balázs Gyűjtőklub elnöke.
Több tízezer oldalnyi lexikon, adattárak, bibliográfiák, kronológiák, különböző kiadványok orosházi szempontú tanulmányozása után tucatnyi olyan neves orosházit emelt be a helyi szellemtörténetbe, akiknek eddig nem ismertük a városhoz kötődő szálait. Elkötelezetten végzi kutató munkáját, hogy az orosháziak által bárhol, a világ bármely pontján létrehozott szellemi kincseket felkutassa, és közzé tegye. Célja Orosháza szellemi kultúrájának minél teljesebb feltárása.
Az evangélikus egyháznál 1969-től presbiterként szolgál. 1999-től a Nyugat-Békési egyházmegye felügyelője, volt zsinat-tag is. Szívügyének tekinti az 1993-tól induló „Orosházi Harangszó” című lap rendszeres megjelentetését.
Megszámlálhatatlan esetben nyújtott és nyújt önzetlen segítséget családtörténeti kutatóknak, helytörténeti kiadványok íróinak, középiskolai tanulmányi versenyekre készülő fiataloknak, főiskolai és egyetemi pályamunkák, szakdolgozatok elkészítőinek.
A város központjában található könyvesboltja nemcsak az orosházi lokálpatrióták, hanem az országban távolabb élők, sőt a világ bármely szögletébe elszármazottak találkozóhelye is.
Reményei szerint az internetes globalizálódó világban is megvan a helytörténeti ismeretek iránti igény, ezért fontosnak tartja az orosházi azonosságtudat megőrzését, a helyi értékek és örökség továbbvitelét.
Kossuth Lajos (Orosháza első díszpolgára 1889-ben) és Szokolay Sándor (Orosháza legutóbbi díszpolgára 2007-ben) után városunk 13. díszpolgáraként Orosháza legjelesebbjei közé emelkedik a lokálpatrióta kutató példaértékű munkásságával, szerénységével, emberségével.
Koszorús Oszkár önálló művei:

1. Dr. Sós József 1906 - 1973 Bibliográfia Beck Zoltánnal, Oh., 1981, 74 p.
2. Orosháza és környéke sporttörténete 1933-ig Oh., 1982, 162. p. gépirat
3. Orosháza sporttörténete: Kiállítás az orosházi Szántó Kovács Múzeumban. 1985. dec. - 1986. febr. Katalógus Oh.,1985, 33 + 18 p.
4. Orosháziak és környékbeliek Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. művében Oh., 1985, 79 p.
5. Orosháza jelesei a XIX. század végéig Oh., 1994, 399 p
6. "Igazi lámpás volt!" Arcképvázlat Urszuly János volt cinkusi tanítóról Oh., 2003, 71 p..
7. Arcképek Gádoros múltjából Gádoros, 2005, 112 p.
Többek között szerkesztette az Orosházi Juhász Balázs
Gyűjtőklub 6 évkönyvét (1976/77. évtől az 1988-90- es kötetig)
Róla:
Tompa Erika: "Fél évszázada könyvek között" Koszorús Oszkár könyvtáros, könyvesboltvezető,
helytörténész, Orosháza díszpolgára pályaképe Szakdolgozat /Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Könyvtártudományi tanszék, Szeged, 2009, 83. p./
Elismerések
Szocialista Kultúráért (miniszteri kitüntetés) Bp., 1973, 1988)
Kiváló Szövetkezeti Munkáért (SZÖVOSZ, Bp., 1980)
Petőfi Emlékplakett (Oh., 1989)
Orosháza Városért (Oh., 1994)
Pro Numismatica (Bp., 1999)
Orosháza Kultúrájáért (Oh., 2000)
In favorem urbis nostrae (Oh., 2001)
Nicolas Müller - díj (Oh., 2005)
Orosháza Város Díszpolgára (Oh., 2008)
Prónay Sándor - emlékplakett (Bp., 2009)

Sass Ervin: Újságíró, költő, színikritikus
Orosházán született 1929. július 26-án. Újságíró, költő, művészeti író, színikritikus.
1947-ben érettségizett az Orosházi Evangélikus Gimnáziumban, 1968-ban a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szerzett népművelő-könyvtáras diplomát.
1948. január: újságírói pályájának kezdete az Orosháza és Vidéke című napilapnál, majd dolgozik az Orosházi Hírek, a Viharsarok népe és a Békés Megyei Népújság szerkesztőségében. 1962-től 1991-ig (négy év megszakítással) a lap kulturális rovatának vezetője, nevéhez fűződik a Köröstáj című irodalmi-kulturális melléklet megteremtése, melynek 1962–1990 között szerkesztője, ebben az időben a Köröstáj Baráti Kör titkára.
1992: a Napi Délkelet olvasószerkesztője, a Heti Délkelet, a Csabai Mérleg és a Ludové Noviny külső munkatársa,majd a 2001-ben alapított, évente megjelenő A Jelen című orosházi almanach szerkesztője.A hónap című internetes kulturális folyóirat állandó munkatársa.
Verseskötetei:1981 Intés önmagamhoz
1986 Naponta felkelek
1997 Sziklákat görgető bogarak
1997 Remény a kék paripán
1999 Dagerrotípia
2001 A fürdőmester vízbe ugrik
2006 Merre hé?
2007 Tengerkék alkonyat
2008 Csóka Csenci a vendéged
Ezenkívül számos antológiában jelentek meg irodalmi írásai, és több kötetet szerkesztett.
Közel száz képzőművészeti kiállítást nyitott meg eddig, és írt róluk műkritikát. A Békés Megyei Jókai Színház 50 éve című, 2004-ben megjelent jubileumi albumban Himnusz az ötvenediken címmel adott közre esszét a színház fél évszázadára emlékezve.

Balogh Örse  Költő, festőművész

Orosházán születtem 1944-ben. Két éves voltam, amikor szüleim a Dunántúlra, a Baranya megyei Hidasra költöztek. Itt teltek gyermekéveim, iskoláimat Hidason és Bonyhádon
végeztem. Felnőtt életem és munkám, évtizedekre Pécs városához kötött. 1987-től élek ismét szülővárosomban Orosházán. Sok éven át prózában, és versben lejegyzett gondolataimat és rajzaimat valóságos, a le nem jegyzetteket pedig lelki poggyászként hoztam magammal.
Életem új fejezete kezdődik ekkor. Napilapok, folyóiratok kezdik közölni írásaimat, rajzaimat, és festményeimről készült fotókat.
Köteteim:
1. A Nádverő huszár meg a Mesemondó kőműves családtörténet Orosháza, 1994.
2. Hazajöttem versek Orosháza, 1999. (saját rajzaimmal illusztrálva)
3. Hétköznapok fekete históriája (1882-1910) Orosháza régmúlt bűnesetei 2006.
4. Törékeny szavak versek Orosháza, 2009. (alkotásaimmal illusztrálva)
Írásaimat, grafikáimat és festményeimet számos napi és hetilap, irodalmi folyóiratok és 24 antológia közölte.
Az 1989-ben Budapesten megalakult Alkotó Képzőművészek és Írók Országos  Szövetségének egyik alapító tagja vagyok. Munkásságomat 1995-ben Nívódíjjal, 1996-ban Aranytoll-díjjal, 2006-ban Kristály Oklevéllel ismerték el.
Festményeimmel, grafikáimmal 2009-ig hét önálló és 13 kollektív kiállításon vettem részt.
Egyéni kiállításaim voltak: Orosházán, Tótkomlóson és Budapesten.
Kollektív kiállításokon: Orosházán, Pécsett, Ózdon, Békéscsabán és Budapesten vettem részt alkotásaimmal.
( Balogh Örse önmagáról)

Székács József (Orosháza,1809. február 2. Budapest 1876. július 29.) evangélikus szuperintendens, író, a MTA tagja - az "az ország papja"
Egyházi tevékenysége mellett kiemelkedő írói tevékenysége. Híres szónok volt.
Híressé tették egyházi beszédei, de értékes világi költészete is, amelyen érezhető Berzsenyi Dániel hatása.
Világi költészetének jeles darabjai az Aurórában, Kisfaludy Társaság Évkönyvében, az Atheneumban és más lapokban, folyóiratokban jelentek meg.
A szónoki beszédei közül kiemelkedőek: A lelkésszé választása alkalmából mondott beszéde, 1837. Az árvizi beszéd, 1838. 1860. június 14-én Niklán Berzsenyi Dániel síremlékénél tartott beszéde olyan lelkes ünneplést váltott ki, hogy egy katolikus püspök megölelte és az "ország papjának" nevezte.
2009. október 31-én az orosházi evangélikus oktatási intézmény felvette Székács József nevét, s az iskola új neve: Székács Józseg Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium.
A névfelvétel alkalmából az evangélikus templom főbejárati falán Székács József emléktáblát avattak, a nagyszámú orosházi jelenlévő előtt. Ritkán látott igazi ünnep volt a refomáció ezen alkalmi ünnepe 2009. októberében.

Irod: Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei; Elek László: