Gonda Géza Tamás

Orosházán született 1981. május 24-én. Középiskolai tanulmányait Orosházán végezte. Egyetemi tanulmányait, Szegeden, Helsinkiben és Angliában végezte.
Jelenleg Angliában él.
Két kötete jelent meg verseiből:
A Hold átka alatt, 1998. Helios Kiadó Orosháza,
Leláncolt Maldoror, Szeged, 2000.

Bónus István

1926-ban született Orosházán. Paraszti családból származott, s korán kapcsolatba került az irodalmi élettel, számos jeles költővel, íróval levelezett. Középiskoláit is Orosházán végezte. Mint parasztköltőt értékelték munkáját, ott volt a balatonszárszói találkozón is 1943-ban. Orosházán élte életét, mindvégig gazdálkodott és tanyáján élt, 1956-ban a forradalom idején elszavalta nyilvánosan egyik versét, s ezért az ismételten hatalomra került kommunista diktatúra számonkérte tettét, s Recskre internálták. Itt ismerte meg Faludy György költőt is. Szabadulása után, a 70-es években könyvtárosi állást kapott Rákóczitelepen és Szentetornyán rövid időre, de csakis önmagára volt utalva, s a gazdálkodásból élt. Élete utolsó éveiben a betegsége és a magány mind jobban eluralkodott rajta. Első kötete magánkiadásban jelent meg Tanyák csalogánya címmel 1947-ben. 1984-ben az Új Auróra folyóirat kiadásában jelent meg Az én világom című kötete. Verseit folyóiratok napi- és hetilapok közölték. Időnként a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete kiadásában megjelenő A Jelen című antológia is közölte verseit. 200... halt meg. Az orosházi ..... temetőben nyugszik.
Hagyatéka feldolgozatlan, gyűjteményes kötete kutatásra és kiadásra vár még.

Darvas József

Darvas (Dumitrás) József (1912–1973) Szerkesztés alatt!!!!

Eredeti családneve Dumitrás, 1932-ben változtatta Darvasra. Apja Dumitrás Mihály béresként került Orosházára a bihari Petegdről, Bélfenyértől nem messze lévő román faluból, ahol nagy szegénységben éltek. Orosházán letelepedett, s aztán feleségül vette Kabódi... Orosházán született, az elemi, majd a polgári iskola után 1932-ben elvégezte a kiskunfélegyházi tanítóképzőt, tanítói oklevelet szerzett. Hazatért szülőfalujába, s Orosházán pályázott ő is egy tanítói állásra, akárcsak a tanítóképzőbeli osztálytársai Nagy Gyula és Csizmadia Lajos, de a pályázatot Csizmadia Lajos nyerte el. Darvas József Budapestre ment, ahol könyvügynök, lapkihordó és kovácssegéd lett. Saját későbbi vallomása szerint már 1931-től kapcsolatban volt az illegális kommunista párttal, 1933-ban letartóztatták, hazatoloncolták, öt évig rendőri felügyelet alatt állt. Verseit 1932-től, novelláit 1934-től közölték a különböző baloldali lapok. Felfogására Ady, Móricz és Szabó Dezső eszmeisége együtt hatott a marxizmussal. Munkáiban (Vízkereszttől Szilveszterig, Fekete kenyér, Egy parasztcsalád története) a népiek új realista stílusát ötvözte a szocialisztikus, dokumentarista – helyenként naturalista – látásmóddal. Kapcsolatba került a népi írói mozgalommal is. 1936–1937-ben Vértes Györggyel együtt szerkesztette a Gondolatot, 1937-ben tagja a Márciusi Frontnak, írt a Válaszba és a Kelet Népébe. 1938-ban a Szabad Szó, 1940–1944-ben a Kis Újság munkatársa lett. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezésében, megjelent és felszólalt az 1943-as szárszói találkozón. A német megszállás után bujkálnia kellett, a Tokaj melletti Tiszaladányban rejtőzködött. Szociográfiai és vallomásos elemeket keverő, 1945-ben megjelent könyvében (Város az ingoványon) radikálisan szembefordult a két világháború közötti Magyarország minden jelenségével – részben saját korábbi nézeteivel is –, és az új hatalom föltétel nélküli támogatója lett. 1945-től a Nemzeti Parasztpárt alelnöke volt, 1949-ig ő szerkesztette a párt lapját, a Szabad Szót. 1949-ig az Országos és a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, részt vett a fővárosi törvényhatósági bizottság munkájában is. 1945. áprilisban bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, haláláig parlamenti képviselő volt. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnöke. 1947–1950-ben építésügyi, 1950–1951-ben vallás-és közoktatásügyi, 1951–1953-ban közoktatásügyi, 1953–1956-ban népművelési miniszter volt. 1951–1954-ben a Magyar Írók Szövetsége elnöke. A szépírással fölhagyott, akkori cikkeit (Új népért, új kultúráért, 1956) a voluntarista kulturális politika támogatása és kiszolgálása jellemezte, 1954 őszén a Nagy Imre körül csoportosulók reformszándéka ellen ő írta a hírhedt „túllicitálókról” szóló cikket. 1956. október 28-án a nyílt utcán majdnem megverték.

A forradalom ideje alatt bátyjával együtt (Dumitrás Mihály) apja szülőfalujába a romániai Bihar megye Petegdre (r. Petid) menekült, s csak a Kádár-kormány hatalomra jutása után tértek vissza Magyarországra. Petegd volt apja szülőfaluja, aki az ottani szegénység elől menekült Orosházára, s lett béres. Megismerkedett az orosházi Kabódi család elszegényedett ágának lányával, akivel kapcsolatot létesített, s házasságon kivül gyermeke született (egy lány, aki korán meghalt), mikor második gyermekét várta, már a szülés előtt nem sokkal, házasságot kötöttek, miközben a görögkeleti vallásról, áttért az evangéliukus vallásra. Dumitrás Mihály (sz. 1906.) mesélte el, hogy már nagyobbacska gyermek volt, amikor Petegdről a nagymama elgyalogolt Orosházára, találkozott a családdal, s megnyugvással vette tudomásul, hogy nem élnek rosszul, nem kell nélkülözni ételben és élésben, mint odahaza a faluban. A gyerekek aztán nem jártak Petegdre, 1912. feberuár 3-án született meg Dumitrás József, aki aztán a román nevet a magyar Darvasra változtatta 1932-ben. Iskoláit az evangélikus általános iskolában kezdte. Jófejű gyermek volt, s ezért támogatták is továbbtanulását a kiskunfélegyházi tanítóképzőben

A forradalom leverése után a Kádár-kormány támogatója lett, 1957-ben belépett az MSZMP-be, és tagja lett az Irodalmi Tanácsnak. 1957–1959-ben Tolnai Gáborral együtt a Kortárs szerkesztője, ugyanebben az időben a Hunnia Filmstúdió igazgatója. 1959-ben megválasztották a hatalmi szándékkal és ellenőrzéssel újjászervezett Írószövetség elnökévé, tisztségét haláláig betöltötte. 1960-ban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökévé választották, 1972-ben tagja lett az Elnöki Tanácsnak is. Újabb műveiben (Kormos ég, Hajnali tűz) a párt álláspontját próbálta irodalomra fordítani, majd megkísérelte az őszintébb számvetést is (Részeg eső). Életének utolsó esztendeiben már igyekezett megvédeni a népi mozgalom értékeit, s érezte, hogy sok törleszteni valója van. Részt vett az 1973-as szárszói megemlékezés szervezésében, támogatta a fiatal írókat, s szorgalmazta a valóságföltáró szociográfiai műveket is; 1968-ban ő hívta életre a Magyarország felfedezése sorozatot. Kétszer kapott Kossuth-díjat (1956, 1960).
Munkái:

Fekete kenyér (regény, Budapest, 1934)
Vízkereszttől szilveszterig (regény, Budapest, 1934)
Országom, városom (riport, Budapest, 1934)
Állomás (regény, Budapest, 1935)
A legnagyobb magyar falu (szociográfia, Budapest, 1937)
A törökverő (történelmi regény, Budapest, 1938)
Egy parasztcsalád története (szociográfia, Budapest, 1939)
Máról-holnapra (regény, Budapest, 1939)
Elindult szeptemberben (önéletrajzi regény, Budapest, 1940)
Harangos kút (történelmi regény, Budapest, 1942)
Szakadék (dráma, 1943)
Város az ingoványon (szociográfia, széppróza, önéletrajz, publicisztika, Budapest, 1945)
Új népért, új kultúráért (Budapest, 1956)
Kormos ég (dráma, 1959)
Akiket a pacsirta elkísér (filmforgatókönyv, 1959)
A harminckilences dandár (filmforgatókönyv, 1960)
Hajnali tűz (dráma, 1961)
Légy jó mindhalálig (filmforgatókönyv, 1961)
Részeg eső (regény, Budapest, 1963)
Az író vizsgája (tanulmányok, Budapest, 1968)
Zrínyi (dráma, Budapest, 1968)
Októberi köd (regény, Budapest, 1970)
A térképen nem található – Pitypang (színművek, Budapest
Bibliográfia:

1. Sulinet)

2. Wikipédia

Verrasztó Gábor író, újságíró (Orosháza, 1964). Kereskedelmi- és közgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1982-ben, és ekkor jelent meg első írása is a Békés megyei Népújságban. Ezután négy évig adminisztrátorként dolgozott, majd Orosházáról Nagymágocsra költözött. 1991 óta Budapesten él, elvégezte a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskolát, szellemi szabadfoglalkozású vállalkozóként több napi- és hetilapnál, folyóiratnál külsőzött. Jelenleg szűkebb otthona, Budapest második kerületének kiadványaiba ír.

Önálló munkái:
Nagymágocs - fejezetek a község történetéből 2. (1990),
Szétszabdalt fényképek (2005),
A nagymágocsi kastély (2006),
Szivar a kapucsengő alatt (2006),
Rezes Molnár Lajos (2006),
Pasaréti mesék (2007),
A Váncza család (2007),
A molnár, aki Lipót volt (2008),
Vándorévek szerelme (2008),
A szomjas Mátyás király (2009),
Déry Tibor pizsamában (2009),
Abszurdkák (2009).
Vendéglő az országúton (Budai históriák), 2010.

Balassa Pál

Balassa Pál
Balassa Pál, ág. ev. lelkész, szül. 1812. okt. 15. S.-Sz.-Lőrinczen, Tolnam., 1838-ban választotta az orosházi egyház Paksról lelkészéül; mértékletlen ivása miatt sok bajba került és 1850-ben elmozdították hivatalából. Meghalt 1858. jun. 1. Orosházán.
A Regélő Pesti Divatlapba (1842.) Orosházáról írt egy cikket.
Munkája: Orosháza multja és jelenének vázlata. Arad, 1844.
Veres József, Orosháza, 1886. 135. 145. l.
Egyik alapítója volt 1839-ben az Orosházi Kaszinónak, sokat tett az 1840-ben létrehozott ötödik orosházi iskola, az úgynevezett reáliskola érdekében. Az iskolában könyvtárat is alapítottak és az országban elsőként vették meg a Batthyány Kázmér-féle földgömböt. Megyénk úttörő helytörténetírói közé tartozik. 1844-ben, Orosháza alapításának századék évfordulójára írta meg "Orosháza múltja és jelenének rövid vázlata" című, eredeti kutatásokra támaszkodó munkáját. Az 1848-as forradalom idején részt vett a helyi és a megyei népgyűléseken, minden reformot követelő összejövetelen. 1949. júliusában az orosházi evangélikus templomban tartott beszéde miatt 1950. január 11-én megfosztották papi állásától. Az ötvenes években kis földjén gazdálkodott és halálakor mint magánzót jegyezték be. 1937-től utca őrzi nevét Orosházán.
Könyvei: Orosháza múltja és jelenének rövid vázlata. 1844.

Jászay-Horváth Elemér költő:

(Orosháza, 1888. dec. 24. – Bp., 1933. ápr. 10.): költő. Jogot a bp.-i egy.-en végzett, majd az újságírói pályára lépett. Egy ideig a Borsszem Jankó segédszerk.-je. 1914–23 között Orosházán élt. Később a Magyarság munkatársa. Költészete formailag értékes, de erősen konzervatív szellemű. – Fontosabb kötetei: Gyöngyök és könnyek (versek, Gyoma, 1913); Színek és szavak (versek, Gyoma, 1917); Árva János (ifj. r., Gyoma, 1918); Kis kacsa fürdik (versek, Orosháza, 123). – Irod. Babits Mihály: J. H. E. (Nyugat, 1933); Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (Bp., 1958).

Fabinyi Gáborné (Jusztin Margit): Kaszaperen, 1941. október 30-án születtem. Az általános iskola két osztályát is itt végeztem, azután Orosházára költöztünk, a Vörösmarty utcai iskolában fejeztem be az általános iskolát. 1956-tól 1960-ig az orosházi Táncsics Gimnázium tanulója voltam. 1960-1961-ben elvégeztem a vasadi Növényvédelmi Szakiskolát.
1961-től 1966-ig a kenderesi Növényvédő Állomáson, mint laboráns dolgoztam. 1966-tól Orosházán, a Vas- és Kályhaipari Vállalatnál /Alföldi Gépgyár lett/, először mint fizikai dolgozó dolgoztam. A közgazdasági érettségit -ipari tagozatit- különbözeti vizsgával szereztem meg. A Gázipari Gépgyár után az Általános Iskolai Napköziotthonos Konyhán gazdasági ügyintézőként dolgoztam 1972-től 1982-ig. 1982-től 1989-ig a Határőrség polgári alkalmazottja voltam. 1989-től 1994-ig, nyugdíjazásomig a Kórháztechnikai Rt. könyvelője voltam.
1986-tól a honismereti mozgalomban dolgozom. Jelenleg a Békés megyei Karácsonyi János Honismereti Egyesület országos küldöttje vagyok.
Az orosházi katolikus egyházközség rövid története című könyvem az „Örökségünk számbavétele” című országos helytörténeti pályázat III. díjat nyert pályamunka átdolgozásából készült 2001-ben.