Verasztó Antal: (költő, író, helytörténet-kutató)
Orosházán született, 1936. június 28-án, a szülői ház a Zombai utca 7... számu ház volt, már régen lebontották. Szakirányú végzettsége négy évtizedre a vas-és gépiparhoz kötött. Nem készült költői, írói pályára, de fogva tartotta a betűk világa, írni kezdett, 1978-tól napi, heti és havilapok, irodalmi folyóiratok, évkönyvek rendszeresen közölték írásait.
Eddig 16 önálló kötete jelent meg, más kötetekben pedig társszerzőként vagy szerkesztőként működött közre. Megjelenésük idején az Orosházi Napló és A Hónap helyi lapoknak belső munkatársa volt, (A Hónap internetes változatának továbbra is.) Az Orosházi Harangszóban pedig első évfolyamától, 1994-től jelennek meg írásai. Versei, írásai mintegy 25 antológiában olvashatók.
Kötetei:
Megkezdett beszéd (versek) 1986;
Őszi füstjelek (versek) 1990,
Időrák (esszék) 1991,
Krétarajzok (versek) 1993,
Visszaszámlált évek: (az orosházi temetők története) 1996,
Orosháza-Zomba kapcsolattörténete - Orosháziak Tolnában és Baranyában 1997,
50 éve meghúzott csavarok (a Vasműanyag története) 1998, 1999,
Az orosházi szárazmalmok, szélmalmok nyomában (1744-1891) 2000,
Elindult Orosházáról-Orosházára: (Veres József születésének 150. évfordulójára) 2001,
Orosháza díszpolgárai 2002,
Árnyak és fények a XVIII-XIX. századi Orosházáról 2003,
Cinkusi diákok voltunk 2003,
120 éves az orosházi ipartestület 1885-2005 [társszerzőként] 2005,
Móringkönyv 1788-1835 (Orosháza kéziratos emlékezete) 2006,
Adatok Thék Endre és a nemes Thék család történetéhez 2008,
Batyu a kilincsen (válogatott írások) 2008.
Százezer alkonyat (válogatott írások) 2009.
Pályázati díjak
A Bárka Irodalmi és művészeti folyóirat az 1848-as forradalom 150. évfordulója tiszteletére kiírt pályázatán: II. díj Békéscsaba, 1998
„Tanít a múlt” Millenniumi Egyháztörténeti országos pályázatán: III. díj Budapest, 2001
Elismerések:
Köröstáj Baráti Kör - Költői Díj (Békéscsaba, 1988),
Arany-toll Díj (Budapest, 1996)
Orosháza Kultúrájáért (Kulturális Kapcsolatok Egyesülete) Orosháza, 2000
Orosháza város szellemi értékeit gyarapító helytörténeti és írói munkásságáért. Orosháza, 2001
Thék Endre-díj 2009

Beck Zoltán tanár, etnográfus, író
Simontornyán született 1934-ben. Egyetemi tanulmányait a szegedi egyetemen végezte. 1957-től az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium magyar-történelem szakos tanára, 1963— 67 között a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos-muzeológusa volt. A néprajzi és honismereti szakkör mozgalom ismert szakembere. Több rangos helytörténeti monográfia munkatársa, önálló néprajzi kötete is jelent meg. Néprajzi stúdiumokon kívül irodalomtörténeti és helytörténeti tevékenységet is folytat. 1973-tól ismét a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum népművelés-néprajz szakos muzeológusa.
.

Elek László:
1920-ban született Okányban. Apja vásárhelyi származású. A középiskolai tanulmányait a szeghalmi Péter András Gimnázium s egyetemi tanulmányait a debreceni tudományegyetemen végezte, mint magyar-angol szakos középiskolai tanár. 1942-től az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban tanított s 1950-től középiskolai szakfelügyelő is volt. 1960-tól a szarvasi óvónőképző intézet irodalom szakos tanára. Kutatási területei: a reformkor és a század végi irodalom, gyermekirodalom és műelemzés. Jelentősebb munkái: Justh Zsigmond (1964), Orosháza művelődéstörténete (1965), A könyv mestere, Kner Imre levelezése (1970), Gyermekversek elemzése (1972). Jelenleg Vajda Péterrel foglalkozik.

Domoki József: Orosháza, 1930. november 30 - Orosháza, 2006. május 14-én)
Képzettsége szerint mérlegképes könyvelő volt, dolgozott Székkutason az ÁFÉSZ-nál, Orosházán az Üveggyárban osztályvezetőként, majd a Sütőipari Vállalat főkönyvelője lett nyugdíjazásáig.Nagyszénáson az Október 6 TSZ belső ellenőre lett. Nyugdíjba vonulása után kezdett írni, az Orosházi Napló, A hónap, Orosházi Élet közölte, és az Alföld Rádió sugározta felolvasott jegyzeteit, karcolatait, tudósításait. Élete végén állandó orvosi kezeléssel élte napjait. Aztán a veséje felmondta a szolgálatot.
Szülei Domoki József postai altiszt, édesanyja Hegedűs Mária htb. Felesége, Gaál Magdolna ügyviteli dolgozó, nyugdíjas. Gyermekeik: Domoki Ágnes (1959.), Domoki9 Zoltán (1966).Egyetlen könyve jelent meg, amelyben Orosháza hajdani világának apró életképeit rajzolja meg. Kis apró fényképek ezek az írások, kisemberekről, jellegzetes figurákról és egyéb érdekességekről. Ma már hihetetlen értékek ezek a kis jegyzetek.

Felesége Magda ígyemlékezik vissza rá: "Jóska szórakozásból,mondhatnám hobbiból írt,egyetlen könyvét,vagy inkább füzetecskét is mások unszolására szedte össze.MInden érdekelte,a sport,a festészet,az irodalom,de semmit nem pénzért vagy éppen a dicsőségért csinált.Minden kis elismerésnek örült,többször nyert a kardoskúti vers és próza versenyeken.Kiváló nyelvérzékkel áldotta meg a sors,gimnáziumi tanulmányai alatt tanult latint és angolt, amit ő maga fejlesztett tovább.Jellemző,hogy amikor már nagy beteg volt,az orvosok által latinul leírt diagnózist is azonnal lefordította. "
Könyvei: Kisvárosi panoptikum, (tollrajzok) - Helios Kiadó, Orosháza 1999.

(Károlyi) Fülöp Béla

(Károlyi) Fülöp Béla: magyartanár, a Táncsics Mihály Gimnázium címzetes, nyugalmazott igazgatója, író-szerkesztő Erdélyországban született annak fővárosában Kolozsvárott, 1939-ben július 23-án.
Iskoláit Kolozsváron, Nagykárolyban, Nagykárolyban érettségizett. Az egyetemet Kolozsváron végezte, előbb a Bolyai Tudományegyetem Jogi karán folytatta tanulmányait, majd 1961 -1967- között a Babes Bolyai Tudományegyetem Filológiai Karán, ahol filológiai licenciátust és magyatanári oklevelet szerzett. Volt magyartanár Erdélyországban ( Mezőpetriben ) s aztán 1970-től itthon, az anyaországban, Orosházán. 1974-től az orosházi Táncsics Gimnázium magyartanára, 1976-tól igazgatóhelyettes, 1986-től 1996-ig igazgató, 1996-től az iskola címzetes igazgatója, Táncsics- díjas. Igazgatósága alatt hozta létre a gimnázium kebelein belül a nyolcosztályos gimnáziumot, s ezzel az egykori evangélikus gimnázium eredeti iskolastruktúráját állította vissza új alapokon, korszerű erdei iskola oktatási formával kiegészítve. Igazgatósága alatt kilenc alapítvány jött létre, melyek a diákok és tanárok ösztönzését szolgálták, munkájukat ismerték el. A nyolcosztályos gimnáziumi program sikeres megvalósításához Erdőbényén irányításával létrehozták a Diáktanyát, 1991-ben, s aztán kiépítették oly módon, hogy iskolai kirándulásokra alkalmas lett. 1990-ben létrehozták a gimnázium kebelén belül az evangélikus egyház közreműködésével az egyházi osztályokat. 1998-ban betegnyugdíjba, majd nyugdíjba vonult, de tanított még az újonnan indult evangélikus gimnáziuumban öt évet 2001-2006 között magyar nyelv- és irodalmat. 1975-től vezette az iskolán belül működő, de országos hírnevet szerző Táncsics klubot, s 1975-től folyamatosan vitte minden évben diákjait nyaranta: Erdélybe, Szlovákiába, majd kiteljesedtek ezek a világnéző oktatási formák az iskola által szervezett Európa-túrákra. Igazgatósága alatt folyamatosan az ország 18-20 legjobb gimnáziuma közt szerepelt az iskola, s szinte minden esztendőben elnyertek a diákok egy-egy Kazinczy-érmet az Édes Anyanyelvünk vagy a Szép Magyar Beszéd országos versenyen. Egyetemi felvételi eredmények kidemelkedőek voltak. A gimnázium - igazgatói működése alatt - aktív részese volt a város kulturális életének. Az iskola zsibongójában (előcsarnokában megyeszerte híresek voltak a Táncsics Iskolagaléria tárlatai, ahova országos hírű, rangos alkotók kerültek be).

Írásai: hely-és művelődéstörténeti vonatkozásúak, de az irodalom berkeibe is belopódzott időnként. Mintegy negyed századon át (1974-1998) az orosházi Táncsics gimnázium magyartanára, igazgatóhelyettese és igazgatója volt. Négy évet tanított az orosházi Evangélikus Gimnáziumban ( 2001-2006). Számos tanítványa jelentős országos helyezést szerzett. Különösen a retorika és szövegmondás (vers és próza) a szakterülete, de eredményes felkészítő a szövegszerkesztésben és írásban is.
Élete fontosabb városai: Kolozsvár, Nagykároly, Bukarest, Orosháza, de még van jónéhány.
Hiszen vándorolt, s volt újságíró is Bukarestben, Kolozsváron, Nagykárolyban, Orosházán.
Eddig 29 saját könyve jelent meg. Legutóbbiak: 1990 óta szerkeszti és megjelenteti A HÓNAP című időszaki kulturális folyóiratot (http://www.ahonap.hu/ )
Számos képzőművészeti kiállítást nyitott meg Orosházán, Budapesten az országban és Erdélyben (számszerint több mint 50 alkotót mutatott be). A Köröstáj Baráti Kör elnöke volt alakulásától a megszünéséig, Orosházán a Darvas Társaság alapítója és egy ideig titkára volt. Tagja a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak és MAFOSznak, korábban tagja volt a Magyar Amatőrfilm Szövetségnek.. Tagja a Békéscsaba Körös Irodalmi Társaságnak a megalakulástól kezdve. 1992-től a Helios Alapítvány elnöke és szervezi évente a Békés megyei határon túli testvértelepülések diákjainak a magyarságtáborokat. (Eddig 15 tábort rendeztek meg vezetésével.)
Számos antológiában (Nem öltünk díszmagyart, Jelen, Ritka madár, Átmentett igék stb.) szerepelt írásaival. Jelenleg Orosházán az Orosházi Életben, Orosházi Harangszóban, a sepsiszentgyörgyi Háromszékben jelennek meg írásai és meséi, de a Cimbora című gyermeklapban is publikált. Itthon korábban a Köröstájban, néhány írás a Bárkában, és máshol is meg-megjelent. Számos blogot szerkeszt és ír, melyek az interneten elérhetőek (pl kiindulásra: http://karolyifulopbela.blogspot.com ) Szerkesztette az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium évkönyveit, s kiadta az iskolaalapítás tiszteletére készített könyvet az öregdiákok dolgozataiból:
TÁNCSICS-díjat kapott többek között a Táncsics gimnázium legmagasabb elismerését a 1998-ban, s Darvas-díjat ugyancsak 1998-ban kapta meg irodalomterjesztő és irodalmi tevékenysége elismerésére, Pro Novo Kiadó meseíró pályázat országos II. díjat 2006-ban, Orosháza városért-díjat 2009-ben kapott.
Kötődik a fotógráfiához is, s az utóbb években mintegy 10 fotókiállítása volt.
Könyvek: 1. A Dózsa Tsz története Orosházán, I-1977 2. Dózsa Tsz története II. -1987
3. Versek Orosháza 1989.
4. Hétköznapok (publicisztikai írások). Orosháza 1991.
5. Irodalmi feladatgyűjtemény középiskolásoknak (segédtankönyv) I. 1992
6. Irodalmi feladatgyűjtemény középiskolásoknak (segédtankönyv) II. 1993.
7. Mementó – A II. világháború orosházi hősei, áldozatai. Orosháza. 1994.
8. Orosháza és környéke. (útikönyv) Orosháza. 1995
9. Fenyő a Hegyen ( versek) Orosháza. 1996
10. Gyopárosfürdő . (fürdőtörténet 1870-1998 között), Orosháza. 1998.
11. A gimnázium története Orosházán 1933-1998 (Keller József társszerzővel) Orosháza. 1999
12. .Zuhanórepülésben. (versek, novellák, történetek, impressziók), Orosháza. 2000.
13. Kakasszék-fürdő – A kakasszéki gyógyintézet 1932-2002. Hódmezővásárhely 2002.
14. 12 pillanat (versalbum Horváth János festőművész grafikáival) 2002
15. Emléknapló (benne Barangolások szőlőföldemen Erdélyben ) Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium 2003.
16. Az Orosházi Harangszó repertóriuma –1994-2003. – kéziratban az orosházi Evangélikus Egyház Levéltárában - 2004.
17. Egy város illata (kisregény) Tevan Kiadó Békéscsaba. 2004.
18. Gyopárka tündér (mesék) Helios Alapítvány Orosháza 2005.
19. Ízes Orosháza (gasztronómiai időutazás 317 recepttel) Orosháza – Mikula János vállalkozó – 2006. 20. Fényjelek- Szójelek – Énekek- verskönyv 2008. Helios Alapítvány 21. Gyopárka tündér meséi – orosházi mesék- 2009 22. Ízes Orosháza, Helios Alapítvány II. bővített kiadás 2008. dec.5 23. Orosházi libalakoma. Média KFT. Orosháza 2009. 24. . Érbogyoszló – egy falu az Ér mentén- 2009. társszerző és kötetszerkesztő) 25. Disznótoros gasztronómia Békés megyében (2 dolgozat) Azlikom Kiadó, Békéscsaba 2009. 26. Orosházi disznótorok hajdanában és napjainkban. 2010. Helios Alapítvány Orosháza. 27. Orosházi libalakoma. Helios Alapítvány. 2010. Orosháza (második bővített kiadás)
28. Amadeus kávéház (Karcolatok, novellák, elbeszélések) 2011 29. A csodálatos körtefa. Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház. Békéscsaba 2011. 30. Rózsa Imre kardoskúti dalköltő összegyűjtött magyar nótái és versei. Helios Alapítvány. Orosháza. 2011
Antológiákban
1. Nem öltünk díszmagyart 1988. Békéscsaba (Köröstáj)
2. Nagykároly és vidéke kalendárium 1994-től évente 2004-ig Nagykároly és Vidéke kiadásában, szerkesztője Silimon Várday Zoltán
3. Átmentett igék – Irodalmi antológia Kaffka Margit Társaság Nagykároly
4. Jelen – Orosházi almanach
5. Ritka madár- Békésscsabai irodalmi antológia 5 és 6. szám
6. Körkörös Irodalmi antológia KIT – Békéscsaba 2009.
Róla írták:
* (Kortárs Magyar Irók 1945- 1997 közlése)
Fülöp Béla: (Kolozsvár, Kolozs m., 1939. júl. 23.): író, költő.
M.: Hétköznapok, publ., Orosháza, 1991; Versek, Orosháza, 1991; Nem öltünk díszmagyart, ant., Békéscsaba, 1988; Orosháza és környéke, útikönyv, Orosháza, 1995; Fenyő a Hegyen, v., Orosháza, 1995.. * Erdélyi Ki Kicsoda 2009. Könyvkiadói tevékenysége
Helios Kiadó ( magánkönyvkiadás - 1991-ben alapítva a kiadó s 1997-ig működött))
Kiadott könyveink, melyek szerkesztője Fülöp Béla volt, mintegy 32 kötet.

Müller Miklós - Nicolas Muller  (Orosháza, 1913.ápr. 18. - 2000.jan. 3. Llanes (Spanyolország): fotóművész. A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Jogtudományi karán doktorál (1936). - Gyermekkorában mindent lefényképezett környezetében, egyetemistaként már kizárólag a szociofotó, a társadalom ábrázolás érdekelte. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként járja az alföldi tanyavilágot és örökíti meg a szegény sorsú emberek életét. Bp-re költözik (1936) és az Athenaeum kiadó falukutató könyvsorozatához készít felvételeket. Zsidó származása miatt 1938-ban emigrálásra kényszerül. Franciaország, Portugália után Marokkóban (1939) majd Spanyolországban (1947) telepedik le. Fotóriportokat, illusztrációs felvételeket készít a sajtó számára. Madridban fotóstúdiót nyit. Alkotásai idegenforgalmi kiadványokban jelennek meg. Teljes életművét az őszinte és természetes emberábrázolás jellemzi. Fotóművészeti hagyatékában 55 ezer felvétel található. Egy kis töredékét őrzi az Orosházi Képtár és a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum. Orosházán műveiből állandó kiállítás tekinthető meg, a Könd u. 32. sz. alatt. - Több évtizedes alkotói munkásságát a Köztársasági Érdemrend tiszti fokozatával ismerik el (1998).
Egyéni kiállítások: Tanger (1941, 1943); Madrid (1944, 1947, 1948, 1951, 1958, 1967); Barcelona (1957); Almeira (1957); Spanyol antológia (Bp., Kulturális Kapcsolatok Intézete, 1972); Orosháza, Hódmezővásárhely (1988); Életmű-kiállítás (Bp., Műcsarnok, 1989); Kiállítás a 80. Születésnapra (Orosháza, 1993); Szeged (JATE, 1994); Emlék kiállítás (Orosháza, 2003).
F.m.: Fotóillusztrációk könyvekben: Féja Géza: Viharsarok (Bp., 1937); Ortutay Gyula: Parasztságunk élete (Bp., 1937, 1948); Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság (Bp., 1937); Estampas Marroquies (Madrid, 1944); Tánger, por el Jalifa (Madrid, 1944); Espana Clara (madrid, 1966).
Irod.: (wér): Fotó: Muller - Madrid (Dolgozók Lapja, 1981. dec.24.); Albertini Béla: Levélinterjú dr. Müller Miklóssal (Fotóművészet, 1983. 4.sz.); Lengyel András: Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok (Forrás, 1985. Nov.); P. Szabó Ernő: A föld, a falu világának költője (Fotóművészet, 1988. 4. sz.); Lengyel András: Egy nagy magyar fotográfus: Müller Miklós (Orosháza, 1989); L. A.: Kultúrák vonzásában (Délmagyarország, 1991. Ápr. 18.); Niedzielsky Katalin: A fotó tanúság a múló pillatról. Itthoni találkozás Nicolas Müllerrel (Békés Megyei Népújság, 1991. szept. 1.); Fülöp Béla: Tóparti beszélgetés – Müller Miklós itthon- (A hónap 1991.szeptember) Turcsányi Sándor: Tangerban nekem gyönyörű volt a fény. Nicolas Müller itthon (Magyar Narancs, 1993. szept. 23.); Müller Miklós: A megszelídített fény (Szeged, 1994); Müller Miklós - Anderle Ádám - Girón, José: La luz domesticada, Vida y obra Nocolas Muller (Oviedo, 1995); Sz.K.: Müller Miklós nyolcvanöt éves (Fotográfia, 1998. 2.sz.); B. A.: A fény megszelídítője (Reform, 1998.ápr. 28.); A történelem képi krónikása (Zalai Hírlap, 1998.máj. 5.); Nagy Ágnes: Spanyolországban él, Orosházára jár haza (Békés Megyei Népújság, 1989.szept. 7.); Baki Péter: Müller Miklósról (Fotóművészet, 2000. 3.sz.); Bod Péter: Íme, hát meglelte hazáját (Békés Megyei Nap, 2000. jan. 8.); Csete Ilona: Zaklatott történelmünkben megörökítette a pillanatot (Békés Megyei Hírlap, 2003.máj. 3.).

Dr.Hajdu Gyorgy
Orosházán született 1911.február 18.-án. Édesapja az Orosházi Zsidó Elemi Iskola igazgató-tanítója volt. Ketten voltak testvérek.

Orvosi tanulmányait kitunő eredménnyel végezte el a szegedi egyetemen. Gyógyszertani kutató munkája után 1935-ben vándorolt ki Amerikába. Izületi betegségek kutatása és gyógyítása után a pszichiatriában lett szakorvos. Kutató vizsgálatai során feltalált gyógyszerével a mai napig sikeresen gyógyítják az izületi betegségeket.
Pszichológiai kutatásai, az emberi hang(hullám) analizálása sok cikket eredményezett a jelentős és meghatározó orvosi szaklapokban. Tanított a New York Madical College-ban.
A hihetetlen mennyisségü orvosi munka mellett időt talált a filozófiára, 1958-ban könyve: "The architectura of sanity" jelent meg.
A költeszet volt az igazi szerelme. Három kötete jelent meg: 1./ Fables On Four Modern And Four Ancient Sciences, Branden Press, Boston, 1970. 2./ Hewn To Shape, Branden Press, Boston, 1970. (Mark Van Doren ajanlásával) 3./ After The Years, Waver's Edge Press, New York, 1978.
Mark Van Doren, Amerika kiváló költője a következőket írta Dr.Haydu egyik kötetéről: "Ez egy rendkivüli féktelen könyv, tele meglepetéssel és váratlan, lélegzet-megállító szépséggel. A költemények az Ő egyéni kifejezései, amit Ő lát felhőben, vízben, fákban, szélben (AKKOR, talán nem már, de AKKOR) emberekben, szeretőkben. Nincs semmi ezen a világon, ami nem bűvölné el Dr.Haydu-t, aki lát fényt kisurranni mindenhol és lángot terjedni végtelenül sokkal több témán, mint amiről Hamlet és Horatio álmodozott."
Versirás mellett fordított magyarról amerikai angol nyelvre. George Haydu fordította először (és talán egyedül) Radnóti Miklós verseit Amerikában.
George Hajdú testvérevel (Dr.Hajdú Béla /B. William Haydu/, aki szintén orvosi egyetemet végzett, jelenleg is az USA-ban el.) kivaló kapcsolatot tartott a szegedi egyetemista társakkal, így dr.Müller Miklós /Nicolás Muller/ orosházi születésü világhírű fotográfussal.
George Haydu házas ember volt. Két fiút nevelt fel. 1988-ban halt meg.

Dr. Hajdu György

Dr. Hajdu György

Dr.Hajdu György Orosházán született 1911.februar 18.-án. Édesapja az Orosházi Zsido Elemi Iskola igazgató-tanítójaolt. Ketten voltak testverek.

Orvosi tanulmanyait kituno eredmennyel vegezte el a Szegedi Egyetemen. Gyogyszertani kutato munkaja utan 1935-ben vandorolt ki Amerikaba. Izuleti betegsegek kutatasa es gyogyitasa utan a pszichiatriaban lett szakorvos. Kutato vizsgalatai soran feltalalt egy gyogyszert, mellyel a mai napig sikeresen gyogyitjak az izuleti betegsegeket.

Pszichologiai kutatasai, az emberi hang(hullam) analizalasa sok cikket eredmenyezett a jelentos es meghatarozo orvosi szaklapokban. Tanitott a New York Madical College-ban.

A hihetetlen mennyisegu orvosi munka mellett időt talált a filozofiara, 1958-ban konyve: "The architectura of sanity" jelent meg.

A kolteszet volt az igazi szerelme. Négy verseskotete jelent meg: 1./......... 2./.......... 3./............ 4./........... Mark Van Doren, Amerika kivaló költője a kovetkezoket irta Dr.Haydu egyik kötetéről: "Ez egy rendkivuli féktelen konyv, tele meglepetessel es varatlan, lelegzet-megallito szépseggel. A koltemenyek az ő egyeni kifejezesei, amit O lat felhoben, vizben, fakban, szelben (AKKOR, talan nem mar, de AKKOR) emberekben, szeretokben. Nincs semmi ezen a vilagon, ami nem buvolne el Dr.Haydu-t, aki lat fenyt kisurranni mindenhol es langot terjedni vegtelenul sokkal tobb teman, mint amirol Hamlet es Horatio almodozott." Versiras mellett forditott magyarrol amerikai angol nyelvre. Georghe Haydu forditotta eloszor (es talan egyedul) Radnoti Miklos verseit Amerikaban.

Georghe Hajdu testverevel (Dr.Hajdu Bela /B. William Haydu/, aki szinten orvosi egyetemet vegzett, jelenleg is az USA-ban el.) kivalo kapcsolatot tartott a szegedi egyetemista tarsakkal, igy dr.Muller Miklos /Nicolas Muller/ oroshazi szuletesu vilaghiru fotografussal.

Georghe Haydu házas ember volt. Ket fiút nevelt fel. 1988-ban halt meg.



FOLYTATAS KOVETKEZIK: a kiadott koteteket hamarosan kuldom



Udv: Geza

Kristó Gyula: (Orosháza 1939. július 11.- Szeged 2004. jan.24.)
Középiskolai tanulmányait az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. 1957-ben nyert felvételt a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1962-ben magyar-történelem, 1969-ben pedig latin szakos tanári diplomát szerzett, és még ugyanebben az évben szerzett kandidátusi fokozatot. Így, igen hosszú idő után a József Attila Tudományegyetemen újra volt minősített tudományos fokozattal rendelkező középkorász. Akadémiai doktori értekezését 1977-ben védte meg.

1962-től volt a JATE oktatója, 1978-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. 1983-tól 1995-ig állott a József Attila Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének élén. A kárpát-medencei magyarság kutatása érdekében rövidebb ideig tartó tanulmányutakat tett a szomszédos országokba, Romániába nem sokáig utazhatott, persona non grátának nyilvánították, mivel kutatásainak eredményei nem egyeztek a hivatalos romániai történészek nézeteivel.[1]
1978-79-ben a BTK dékánhelyettese, majd 1987-89 között dékánja volt. 1982-től 1985-ig a JATE rektori feladatait látta el. 1980-tól az MTA Történettudományi Bizottságának tagja. 1998-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Mérei Gyula történész professzor működése óta ő volt az első történész, aki szegedi egyetemi oktatóként ebben a nagy megtiszteltetésben részesült. Akadémiai székfoglaló előadását A magyar őstörténet- és krónikakutatás témakörben tartotta meg 1999. február 11-én.
Többekkel lefordította magyar nyelvre Szent István király intelmeit és törvényeit[2], mely nemcsak az egyháztörténészek, hanem a jogászok körében is nagy sikert aratott, 2000-ben jelent meg először, azóta négy kiadást ért meg. Nagy sikere volt a 2000-es évek mostani első évtizedében Szent István király c. kötetének, 2001-ben[3] majd 2007-ben[4] is kiadták.
Példás családi életet élt, feleségével három gyermeküket nevelték fel. Szegeden érte a halál, a szegedi Dugonics temetőben nyugszik.
Emlékére megalapították a Kristó Gyula-díjat, amelyet évente két fiatal, szegedi kötődésű középkorkutató kaphat meg.

Művei (válogatás) [szerkesztés]

Csák Máté tartományúri hatalma (1973)
Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez I-II. (társszerző, 1973-74)
A XI. századi hercegség története Magyarországon (1974)
Az Aranybullák évszázada (1976)
Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához (1976)
A rozgonyi csata (1978)
A feudális széttagolódás Magyarországon (1979)
Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig (1980)
Tanulmányok az Árpád-korról (1983)
Az augsburgi csata (1985)
Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum I. Textus (társszerző, 1985)
Az Árpád-kor háborúi (1986)
Magyarország története 895-1301 (1987)
Az Árpád-házi uralkodók (társszerző, 1988)
A vármegyék kialakulása Magyarországon (1988)
Az Anjou-kor háborúi (1988)
Az államalapító (szerk., 1988)
Anjou-kori oklevéltár I-IV. (1990-96)
Az Árpád-ház tündöklése és hanyatlása (1992)
Die Arpadendynastie. Die Geschichte Ungarns von 895 bis 1301 (1993)
A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1993)
Honfoglaló fejedelmek: Árpád és Kurszán (1993)
Korai magyar történeti lexikon (főszerk., 1994)
A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig (1994)
A magyar állam megszületése (1995)
Az Árpád-ház uralkodói (Makk Ferenccel, 1995)
Magyar honfoglalás – honfoglaló magyarok (1996)
Hungarian History in the Ninth Century (1996)
Honfoglalás és társadalom (1996), A székelyek eredetéről (1996)
A magyar nemzet megszületése (1997)
Magyarország története 1301-1526 (társszerző, 1998)
Az Árpádok. Fejedelmek és királyok (Makk Ferenccel, 2000)
Történetírás a középkori Magyarországon. Magyar historiográfia I. (2002)
Magyarország vegyesházi királyai (szerk., 2003)
Háborúk és hadviselés az Árpádok korában (2003)

(WIKIPEDIA nyomán)

A teljes munkásság bibliográfiája itt érhető el.

Lajosházi Éva: (1958- 2010.május 25.) Tatabányán született 1958-ban, lelki szülőfaluja Jászdózsa volt. Tizennégy éves kora óta él Békésben, Orosházán érettségizett. Szarvason diplomázott. Kardoskúton lakik, régi gimnáziumában dolgozik. Tizenhét éves kora óta publikál.
Kötete: Angyali üdvözlet - 200.. Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház kiadása Békéscsaba.

Kő-Szabó Imre
(Orosháza – 1936). Első novellája 1969-ben a Palócföld-ben jelent meg. 1974-ben a NÓGRÁD című napilap, folytatásokban közölte a Visszatérő utazás című kisregényét. Számos irodalmi pályázaton volt díjazott: Napjaink (1969), Palócföld (1972), Képes Újság (1985), Tollinga (2007 és 2008), Belvárosi Lipót Napok „Dunánál 2008” novella pályázat, Cédrus Művészeti Alapítvány (2008) irodalmi pályázat, Rév-Komárom (2008) Szlovákia, Jókai díj Irodalmi pályázat. 1976-ban, Salgótarjánban Madách Imre Alkotói díjat kapott. Huszonegy antológiában szerepeltek írásai, melyeket közölt: több megyei Hírlap, Palócföld, Fehérvári Hét, Romano Nyevipe, Heti Magyarország, Külváros, Magyar Jövő, KLÁRIS, Napsziget, Napút.
Irodalmi riportjait folyamatosan közli a KLÁRIS folyóirat.
Foglalkozása szerint volt segédmunkás, művezető, termelési programozó, tanácsi tisztviselő, újságíró, dékáni hivatalvezető (GEO Informatikai Főiskola) – Szfvár. Végzettsége: igazgatásszervező.
Önálló kötetei: Mellékvágány (novellák – Nemzeti Kulturális Alap Irodalom és Könyv Szakmai Kollégium - támogatásával - 1995, * Késsel a kézben (kisregény) – 2002.
Vác, 2009. december 28.

Gonda Géza Tamás

Orosházán született 1981. május 24-én. Középiskolai tanulmányait Orosházán végezte. Egyetemi tanulmányait, Szegeden, Helsinkiben és Angliában végezte.
Jelenleg Angliában él.
Két kötete jelent meg verseiből:
A Hold átka alatt, 1998. Helios Kiadó Orosháza,
Leláncolt Maldoror, Szeged, 2000.

Bónus István

1926-ban született Orosházán. Paraszti családból származott, s korán kapcsolatba került az irodalmi élettel, számos jeles költővel, íróval levelezett. Középiskoláit is Orosházán végezte. Mint parasztköltőt értékelték munkáját, ott volt a balatonszárszói találkozón is 1943-ban. Orosházán élte életét, mindvégig gazdálkodott és tanyáján élt, 1956-ban a forradalom idején elszavalta nyilvánosan egyik versét, s ezért az ismételten hatalomra került kommunista diktatúra számonkérte tettét, s Recskre internálták. Itt ismerte meg Faludy György költőt is. Szabadulása után, a 70-es években könyvtárosi állást kapott Rákóczitelepen és Szentetornyán rövid időre, de csakis önmagára volt utalva, s a gazdálkodásból élt. Élete utolsó éveiben a betegsége és a magány mind jobban eluralkodott rajta. Első kötete magánkiadásban jelent meg Tanyák csalogánya címmel 1947-ben. 1984-ben az Új Auróra folyóirat kiadásában jelent meg Az én világom című kötete. Verseit folyóiratok napi- és hetilapok közölték. Időnként a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete kiadásában megjelenő A Jelen című antológia is közölte verseit. 200... halt meg. Az orosházi ..... temetőben nyugszik.
Hagyatéka feldolgozatlan, gyűjteményes kötete kutatásra és kiadásra vár még.

Darvas József

Darvas (Dumitrás) József (1912–1973) Szerkesztés alatt!!!!

Eredeti családneve Dumitrás, 1932-ben változtatta Darvasra. Apja Dumitrás Mihály béresként került Orosházára a bihari Petegdről, Bélfenyértől nem messze lévő román faluból, ahol nagy szegénységben éltek. Orosházán letelepedett, s aztán feleségül vette Kabódi... Orosházán született, az elemi, majd a polgári iskola után 1932-ben elvégezte a kiskunfélegyházi tanítóképzőt, tanítói oklevelet szerzett. Hazatért szülőfalujába, s Orosházán pályázott ő is egy tanítói állásra, akárcsak a tanítóképzőbeli osztálytársai Nagy Gyula és Csizmadia Lajos, de a pályázatot Csizmadia Lajos nyerte el. Darvas József Budapestre ment, ahol könyvügynök, lapkihordó és kovácssegéd lett. Saját későbbi vallomása szerint már 1931-től kapcsolatban volt az illegális kommunista párttal, 1933-ban letartóztatták, hazatoloncolták, öt évig rendőri felügyelet alatt állt. Verseit 1932-től, novelláit 1934-től közölték a különböző baloldali lapok. Felfogására Ady, Móricz és Szabó Dezső eszmeisége együtt hatott a marxizmussal. Munkáiban (Vízkereszttől Szilveszterig, Fekete kenyér, Egy parasztcsalád története) a népiek új realista stílusát ötvözte a szocialisztikus, dokumentarista – helyenként naturalista – látásmóddal. Kapcsolatba került a népi írói mozgalommal is. 1936–1937-ben Vértes Györggyel együtt szerkesztette a Gondolatot, 1937-ben tagja a Márciusi Frontnak, írt a Válaszba és a Kelet Népébe. 1938-ban a Szabad Szó, 1940–1944-ben a Kis Újság munkatársa lett. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezésében, megjelent és felszólalt az 1943-as szárszói találkozón. A német megszállás után bujkálnia kellett, a Tokaj melletti Tiszaladányban rejtőzködött. Szociográfiai és vallomásos elemeket keverő, 1945-ben megjelent könyvében (Város az ingoványon) radikálisan szembefordult a két világháború közötti Magyarország minden jelenségével – részben saját korábbi nézeteivel is –, és az új hatalom föltétel nélküli támogatója lett. 1945-től a Nemzeti Parasztpárt alelnöke volt, 1949-ig ő szerkesztette a párt lapját, a Szabad Szót. 1949-ig az Országos és a Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, részt vett a fővárosi törvényhatósági bizottság munkájában is. 1945. áprilisban bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, haláláig parlamenti képviselő volt. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnöke. 1947–1950-ben építésügyi, 1950–1951-ben vallás-és közoktatásügyi, 1951–1953-ban közoktatásügyi, 1953–1956-ban népművelési miniszter volt. 1951–1954-ben a Magyar Írók Szövetsége elnöke. A szépírással fölhagyott, akkori cikkeit (Új népért, új kultúráért, 1956) a voluntarista kulturális politika támogatása és kiszolgálása jellemezte, 1954 őszén a Nagy Imre körül csoportosulók reformszándéka ellen ő írta a hírhedt „túllicitálókról” szóló cikket. 1956. október 28-án a nyílt utcán majdnem megverték.

A forradalom ideje alatt bátyjával együtt (Dumitrás Mihály) apja szülőfalujába a romániai Bihar megye Petegdre (r. Petid) menekült, s csak a Kádár-kormány hatalomra jutása után tértek vissza Magyarországra. Petegd volt apja szülőfaluja, aki az ottani szegénység elől menekült Orosházára, s lett béres. Megismerkedett az orosházi Kabódi család elszegényedett ágának lányával, akivel kapcsolatot létesített, s házasságon kivül gyermeke született (egy lány, aki korán meghalt), mikor második gyermekét várta, már a szülés előtt nem sokkal, házasságot kötöttek, miközben a görögkeleti vallásról, áttért az evangéliukus vallásra. Dumitrás Mihály (sz. 1906.) mesélte el, hogy már nagyobbacska gyermek volt, amikor Petegdről a nagymama elgyalogolt Orosházára, találkozott a családdal, s megnyugvással vette tudomásul, hogy nem élnek rosszul, nem kell nélkülözni ételben és élésben, mint odahaza a faluban. A gyerekek aztán nem jártak Petegdre, 1912. feberuár 3-án született meg Dumitrás József, aki aztán a román nevet a magyar Darvasra változtatta 1932-ben. Iskoláit az evangélikus általános iskolában kezdte. Jófejű gyermek volt, s ezért támogatták is továbbtanulását a kiskunfélegyházi tanítóképzőben

A forradalom leverése után a Kádár-kormány támogatója lett, 1957-ben belépett az MSZMP-be, és tagja lett az Irodalmi Tanácsnak. 1957–1959-ben Tolnai Gáborral együtt a Kortárs szerkesztője, ugyanebben az időben a Hunnia Filmstúdió igazgatója. 1959-ben megválasztották a hatalmi szándékkal és ellenőrzéssel újjászervezett Írószövetség elnökévé, tisztségét haláláig betöltötte. 1960-ban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökévé választották, 1972-ben tagja lett az Elnöki Tanácsnak is. Újabb műveiben (Kormos ég, Hajnali tűz) a párt álláspontját próbálta irodalomra fordítani, majd megkísérelte az őszintébb számvetést is (Részeg eső). Életének utolsó esztendeiben már igyekezett megvédeni a népi mozgalom értékeit, s érezte, hogy sok törleszteni valója van. Részt vett az 1973-as szárszói megemlékezés szervezésében, támogatta a fiatal írókat, s szorgalmazta a valóságföltáró szociográfiai műveket is; 1968-ban ő hívta életre a Magyarország felfedezése sorozatot. Kétszer kapott Kossuth-díjat (1956, 1960).
Munkái:

Fekete kenyér (regény, Budapest, 1934)
Vízkereszttől szilveszterig (regény, Budapest, 1934)
Országom, városom (riport, Budapest, 1934)
Állomás (regény, Budapest, 1935)
A legnagyobb magyar falu (szociográfia, Budapest, 1937)
A törökverő (történelmi regény, Budapest, 1938)
Egy parasztcsalád története (szociográfia, Budapest, 1939)
Máról-holnapra (regény, Budapest, 1939)
Elindult szeptemberben (önéletrajzi regény, Budapest, 1940)
Harangos kút (történelmi regény, Budapest, 1942)
Szakadék (dráma, 1943)
Város az ingoványon (szociográfia, széppróza, önéletrajz, publicisztika, Budapest, 1945)
Új népért, új kultúráért (Budapest, 1956)
Kormos ég (dráma, 1959)
Akiket a pacsirta elkísér (filmforgatókönyv, 1959)
A harminckilences dandár (filmforgatókönyv, 1960)
Hajnali tűz (dráma, 1961)
Légy jó mindhalálig (filmforgatókönyv, 1961)
Részeg eső (regény, Budapest, 1963)
Az író vizsgája (tanulmányok, Budapest, 1968)
Zrínyi (dráma, Budapest, 1968)
Októberi köd (regény, Budapest, 1970)
A térképen nem található – Pitypang (színművek, Budapest
Bibliográfia:

1. Sulinet)

2. Wikipédia

Verrasztó Gábor író, újságíró (Orosháza, 1964). Kereskedelmi- és közgazdasági szakközépiskolában érettségizett 1982-ben, és ekkor jelent meg első írása is a Békés megyei Népújságban. Ezután négy évig adminisztrátorként dolgozott, majd Orosházáról Nagymágocsra költözött. 1991 óta Budapesten él, elvégezte a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskolát, szellemi szabadfoglalkozású vállalkozóként több napi- és hetilapnál, folyóiratnál külsőzött. Jelenleg szűkebb otthona, Budapest második kerületének kiadványaiba ír.

Önálló munkái:
Nagymágocs - fejezetek a község történetéből 2. (1990),
Szétszabdalt fényképek (2005),
A nagymágocsi kastély (2006),
Szivar a kapucsengő alatt (2006),
Rezes Molnár Lajos (2006),
Pasaréti mesék (2007),
A Váncza család (2007),
A molnár, aki Lipót volt (2008),
Vándorévek szerelme (2008),
A szomjas Mátyás király (2009),
Déry Tibor pizsamában (2009),
Abszurdkák (2009).
Vendéglő az országúton (Budai históriák), 2010.

Balassa Pál

Balassa Pál
Balassa Pál, ág. ev. lelkész, szül. 1812. okt. 15. S.-Sz.-Lőrinczen, Tolnam., 1838-ban választotta az orosházi egyház Paksról lelkészéül; mértékletlen ivása miatt sok bajba került és 1850-ben elmozdították hivatalából. Meghalt 1858. jun. 1. Orosházán.
A Regélő Pesti Divatlapba (1842.) Orosházáról írt egy cikket.
Munkája: Orosháza multja és jelenének vázlata. Arad, 1844.
Veres József, Orosháza, 1886. 135. 145. l.
Egyik alapítója volt 1839-ben az Orosházi Kaszinónak, sokat tett az 1840-ben létrehozott ötödik orosházi iskola, az úgynevezett reáliskola érdekében. Az iskolában könyvtárat is alapítottak és az országban elsőként vették meg a Batthyány Kázmér-féle földgömböt. Megyénk úttörő helytörténetírói közé tartozik. 1844-ben, Orosháza alapításának századék évfordulójára írta meg "Orosháza múltja és jelenének rövid vázlata" című, eredeti kutatásokra támaszkodó munkáját. Az 1848-as forradalom idején részt vett a helyi és a megyei népgyűléseken, minden reformot követelő összejövetelen. 1949. júliusában az orosházi evangélikus templomban tartott beszéde miatt 1950. január 11-én megfosztották papi állásától. Az ötvenes években kis földjén gazdálkodott és halálakor mint magánzót jegyezték be. 1937-től utca őrzi nevét Orosházán.
Könyvei: Orosháza múltja és jelenének rövid vázlata. 1844.

Jászay-Horváth Elemér költő:

(Orosháza, 1888. dec. 24. – Bp., 1933. ápr. 10.): költő. Jogot a bp.-i egy.-en végzett, majd az újságírói pályára lépett. Egy ideig a Borsszem Jankó segédszerk.-je. 1914–23 között Orosházán élt. Később a Magyarság munkatársa. Költészete formailag értékes, de erősen konzervatív szellemű. – Fontosabb kötetei: Gyöngyök és könnyek (versek, Gyoma, 1913); Színek és szavak (versek, Gyoma, 1917); Árva János (ifj. r., Gyoma, 1918); Kis kacsa fürdik (versek, Orosháza, 123). – Irod. Babits Mihály: J. H. E. (Nyugat, 1933); Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (Bp., 1958).

Fabinyi Gáborné (Jusztin Margit): Kaszaperen, 1941. október 30-án születtem. Az általános iskola két osztályát is itt végeztem, azután Orosházára költöztünk, a Vörösmarty utcai iskolában fejeztem be az általános iskolát. 1956-tól 1960-ig az orosházi Táncsics Gimnázium tanulója voltam. 1960-1961-ben elvégeztem a vasadi Növényvédelmi Szakiskolát.
1961-től 1966-ig a kenderesi Növényvédő Állomáson, mint laboráns dolgoztam. 1966-tól Orosházán, a Vas- és Kályhaipari Vállalatnál /Alföldi Gépgyár lett/, először mint fizikai dolgozó dolgoztam. A közgazdasági érettségit -ipari tagozatit- különbözeti vizsgával szereztem meg. A Gázipari Gépgyár után az Általános Iskolai Napköziotthonos Konyhán gazdasági ügyintézőként dolgoztam 1972-től 1982-ig. 1982-től 1989-ig a Határőrség polgári alkalmazottja voltam. 1989-től 1994-ig, nyugdíjazásomig a Kórháztechnikai Rt. könyvelője voltam.
1986-tól a honismereti mozgalomban dolgozom. Jelenleg a Békés megyei Karácsonyi János Honismereti Egyesület országos küldöttje vagyok.
Az orosházi katolikus egyházközség rövid története című könyvem az „Örökségünk számbavétele” című országos helytörténeti pályázat III. díjat nyert pályamunka átdolgozásából készült 2001-ben.

Somi Éva: Mezőgyánban születtem 1951-ben, ott is nevelkedtem. Középiskolai tanulmányaimat a sarkadi gimnáziumban folytattam. Érettségi után felvettek a szegedi József Attila Tudományegyetemre, itt szereztem magyar-orosz szakos tanári képesítést 1974-ben. Tanári pályám állomásai: 1974-1994: az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskola, 1994-1996: a szarvasi Brunszvik Teréz Főiskola, 1996-1999: a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, 1999-2003: a budapesti, II. kerületi Budenz József Általános Iskola és Gimnázium. 2003-tól kerültem vissza Békéscsabára, a Ruhaipari Szakközépiskolába, melyet két másikkal összevontak Szent-Györgyi Albert Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium néven. Innen mentem nyugdíjba.

Egyéb tevékenységeim: Tanári pályámat végigkíséri az írás-újságírás, régebben a fordítás. Publikációim különböző lapokban, folyóiratokban jelentek és jelennek meg. Lefordítottam egy bűnügyi regényt (Andrej Levin: A halál kertje, Európa Könyvkiadó, 1984), és az Égtájak című kötetbe (Európa, 1981) beválogatták egy novellafordításomat. Társszerzővel (Pleskó Ilonával) írt Irodalmi feladatgyűjtemény (I-IV. kötet) című oktatási segédkönyvünk több kiadást ért meg. Íróarcok a múltból címmel kiegészítő tankönyvet írtam a régi magyar irodalom tanításához. Mindkét könyv a szegedi Mozaik Oktatási Stúdió kiadványaként jelent meg. Legutóbbi munkám: Aranypor (A Békés megyei irodalom kézikönyve) elsősorban a megyei középiskolák érettségizőinek nyújt segítséget a regionális és a kortárs irodalom témakörében. Budenzes éveimben emlékkönyvet (2002) és évkönyvet (2003) szerkesztettem, a ruhaipari szakközépiskolában szintén egy évkönyv (2005) szerkesztésével bíztak meg.

Orosházán a város közművelődését szolgáló civil szervezet, a Darvas Társaság titkáraként, majd elnökeként számos irodalmi est szervezője voltam, szerkesztettem Domokos József Kisvárosi panoptikum (1999) című könyvét.

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Békés Megyei Tagozatának előbb titkára, majd elnöke voltam. Irodalomszervezői tevékenységemet a Társaság 1992-ben Móricz-díjjal (ezt az író egyik lánya, Lili alapította), 2004-ben, a tanári kategóriában Toldy-díjjal jutalmazta. A közelmúltban beválasztottak a Tanári Tagozat vezetőségébe, ennek megszűnte után pedig a Társaság vezetőségébe.

Két felnőtt gyermekem van; rájuk vagyok a legbüszkébb.

Győry Vilmos: 1838 január 7-én született Győrött. Édesapja győri evangélikus felső-leányiskolai tanár. Édesanyja Wurm Katalin. Egyetlen gyermek (korán elhalt kishúga után). Édesanyja nagy szeretettel vette őt körül, ami egész életére kihatott.

Elemi iskoláit Győrött végezte, majd Pestre költözésük után kitűnő eredménnyel érettségizett az Evangélikus Gimnáziumban. Első novellája 15 éves korában jelent meg a Délibáb című folyóiratban, melyhez Jókai írt meleghangú ajánló sorokat. Érettségi után fél évig jogot hallgatott, majd az egyéniségének jobban megfelelő teológiára ment át.

Tanulmányai mellett magántanítással is foglalkozott, hogy magát fenntarthassa és szüleit támogathassa. E mellett még önképzésre és nyelvtanulásra is futotta idejéből. Zenében és festészetben is bizonyos jártasságot szerzett. Nyelvtehetsége is megmutatkozott: a német, francia, olasz nyelv elsajátítása után az angol és a spanyol következett. Teológiai tanulmányainak befejezése után egy évig a berlini egyetemen tanult.

1861 szeptember 2-án avatta lelkésszé az "ország papja" Székács József püspök. Egy évig a püspök mellett volt káplán, majd az orosházi gyülekezet hívta meg lelkészének. Ott 14 évig szolgált. Közben 1863-ban feleségül vette Székács Etelkát, a püspök leányát. Életének talán legboldogabb évei következtek, melyeket Orosházán töltött. Idősebb szolgatársa Torkos Károly esperes mellett hamar közkedveltté lett a faluban. Valódi lelki atyja volt híveinek. "Örömben kedélyes jó barát, vidám társaságban szikrázó elméjű, kedves mulattató; s hol a gyász beköszöntött, a szelíd vigasztalás apostola" írta róla egyik életrajzírója.

Kitűnő műfordító. Fordított Moliére vígjátékokat, Calderont, Shakespeare Minden jó, ha jó a vége című darabját. Kiemelkedő munkája Cervantes Don Quijotéjának mesteri fordítása.

1868-tól a Kisfaludy Társaságnak lett tagja, 1872-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Nagy kedvvel és könnyen tanulta a nyelveket. A korábban tanult nyelvek után svédül is megtanult és foglalkozott a szanszkrit nyelvvel is.

Az intenzív munkatempót, melyet önmagának diktált, szíve nem bírta. 1884-ben még elutazott Marienbadba és Ausseebe gyógykezelésre, de ez már nem segített. A szívbajához vízkórság is járult és 1885. április 14-én meghalt. A templomban koporsója mellett lelkésztársai: Bachát Dániel és Doleschall Sándor mondtak gyászbeszédet. Többezres tömeg kísérte utolsó földi útjára.

Győry Vilmos költői munkásságának emlékét Evangélikus Énekeskönyv  őrzi. A jól ismert és kedvelt esti ének, a 125. (Ez a nap is csendesen) egyik gyermekversére készült. (Egyik versszaka énekünkből kimaradt.) Ugyanez a dallama az 543. éneknek, mely szintén az ő verse. A 428. ének (Szegény szívemnek nincsen tisztasága) eredeti szövegét is ő írta. Van egy negyedik éneke is, de az csak a régi énekeskönyvben található (438), az újba sajnos nem került be.

"Igazi apostolként tisztelték. Egy orosházi ember ekként dícsérte: "A mi Győry tiszteletes urunk olyan, mint a jó bor: ha sokáig élvezi az ember, elbódul tőle, s mindenre késznek érzi magát, de aztán gyakran megkívánja". (..) Tiszta eszmény volt. Szerette ifjú és öreg, a magasabb kulturáltságú értelmiségi és a becsületes kétkezi munkás, az evangélikus és más gyülekezethez tartozó, a gazdag és a szegény."

BERKOVITS GYÖRGY (Orosháza, 1940. október 21.) író, szociográfus, szerkesztő. 1964-ben az ELTE biológia-földrajz szakán végzett, majd az ELTE szociológia szakát is elvégezte 1975-ben. 1964-től tanított, 1969-től Budapesten újságíró lett. 1973-tól a Valóság munkatársa, 1975 és 1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatának vezetője. A "régi" Mozgó megszüntetése (1983. december) után a Fotó és a Táncművészet című folyóirat olvasószerkesztője. 1979-ben készítette el a Lakihegyiek című dokumentumfilmjét (Balázs Béla Stúdió [BBS], operatőr: Lugossy István, 16 mm, fekete-fehér, 62 perc). 1993-tól 1996-ig a Budapesti Negyed szerkesztője volt. 1997-től a Budapesti Könyvszemle (BUKSz) szerkesztője. A Magyarország felfedezése című könyvsorozat szerkesztőbizottsági tagja, válogatta és szerkesztette (Lázár Istvánnal) Folyamatos jelen címmel a fiatal szociográfusok antológiáját (1981-ben jelent meg). A szociográfia szemléletével és módszereivel foglalkozó tanulmánya látott napvilágot a Mozgó Világ 1978. 6. (decemberi) számában (3-12. old.) és a Folyamatos jelen című kötetben (351-364. old.); a tanulmány címe: A szociográfia magatartása.

Művei: Világváros határában (szociográfia), 1976.; Terepszemle (szociográfiai írások), 1980.; - mondta Gabes - magyarázta Gy. Bence (szociográfia), 1982.; Nem sírunk, nem nevetünk (elbeszélések), 1984.; A barátom regénye (regény), 1990.; Életvesztesek (regény), 1991.; Halálkísértő (regény), 1992.;
•Századvégi levelek (1995, esszék), Virágh Hanna legendát ír (regény), 1998., Abreál ( 2002, öt színdarab),
Egy modern amodern (2003, tíz esszé). Előkészületben: •Virágh Hanga legendát ír. Második könyv: A jelzômûvész (regény)
Szerkesztőségek, ahol munkatárs volt: •Valóság (1973) •Mozgó Világ – régi (1975-1983) •Budapesti Negyed (1993-1995) •BUKSZ (1997-2003)
Díjak: •Eötvös-ösztöndíj, 1989 •Budapestért-díj, 1993  •József Attila-díj, 2007 Magyarország felfedezése-ösztöndíj (1974, 1977) •Soros-ösztöndíj (1984, 1986) •Bethlen Gábor-ösztöndíj (1989) •Eötvös-ösztöndíj, 1989 •Budapestért-díj, 1993 •József Attila-díj, 2007

bmailto:berkovitsgy@freemail.hu

.Koszorús Oszkár

Koszorús Oszkár: Orosházán született 1942. április 8-án. Édesapja, Koszorús Oszkár evangélikus lelkész esperes, édesanyja Bartos Éva tanítónő.
Az általános iskolát Szentetornyán, a középiskolát az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. Érettségi után Szegeden, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtáros-képző kihelyezett tagozatán szerzett felsőfokú oklevelet, majd ezt megerősítendő, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1981-ben szerzett újabb könyvtárosi diplomát.
1960-tól a Földműves-szövetkezetek Járási Központja orosházi könyvesboltjában szervező. 1963-tól 1971-ig a Járási-városi Könyvtár felnőtt olvasószolgálatának munkatársa.
1971-től 1991-ig az orosházi Földműves-szövetkezet, majd az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ könyvesboltvezetője. 1992-től magánkönyvesboltja van.
1965-ben feleségül vette Kovács Hajnalka óvodapedagógust. Két lányuk született: Éva 1966-ban, Ő Orosházán él férjével és három gyermekével, míg Csilla 1969-ben, Ő férjével és kislányával a kanadai Windsorban lakik.
Az a tevékenység, amelyet napi könyvesbolti munkája mellett végez, tette közismerté a városban és a város határain túl is. Több mint négy évtizede jelen van a Orosháza szellemi életében. Helytörténeti publikációinak a száma eléri az ötszázat. 35 kiadvány társszerzője, munkatársa, lektora. 10 kiadvány szerkesztője, valamint 5 önálló kötete látott eddig napvilágot, melyek közül a legjelentősebb az „Orosháza jelesei” című könyve.
A Békés Megyei TIT irodalmi szakosztályának titkára volt, évekig vezette a helyi irodalmi klubot, a Képtár Baráti Körét. Számtalan író-olvasó találkozót szervezett. Különböző kulturális, közművelődési célú „EST”-ek házigazdája volt, beszélgetéseket vezetett, kiállításokat nyitott és nyit meg. 1970-től a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének orosházi csoporttitkára, 1980-tól a Juhász Balázs Gyűjtőklub elnöke.
Több tízezer oldalnyi lexikon, adattárak, bibliográfiák, kronológiák, különböző kiadványok orosházi szempontú tanulmányozása után tucatnyi olyan neves orosházit emelt be a helyi szellemtörténetbe, akiknek eddig nem ismertük a városhoz kötődő szálait. Elkötelezetten végzi kutató munkáját, hogy az orosháziak által bárhol, a világ bármely pontján létrehozott szellemi kincseket felkutassa, és közzé tegye. Célja Orosháza szellemi kultúrájának minél teljesebb feltárása.
Az evangélikus egyháznál 1969-től presbiterként szolgál. 1999-től a Nyugat-Békési egyházmegye felügyelője, volt zsinat-tag is. Szívügyének tekinti az 1993-tól induló „Orosházi Harangszó” című lap rendszeres megjelentetését.
Megszámlálhatatlan esetben nyújtott és nyújt önzetlen segítséget családtörténeti kutatóknak, helytörténeti kiadványok íróinak, középiskolai tanulmányi versenyekre készülő fiataloknak, főiskolai és egyetemi pályamunkák, szakdolgozatok elkészítőinek.
A város központjában található könyvesboltja nemcsak az orosházi lokálpatrióták, hanem az országban távolabb élők, sőt a világ bármely szögletébe elszármazottak találkozóhelye is.
Reményei szerint az internetes globalizálódó világban is megvan a helytörténeti ismeretek iránti igény, ezért fontosnak tartja az orosházi azonosságtudat megőrzését, a helyi értékek és örökség továbbvitelét.
Kossuth Lajos (Orosháza első díszpolgára 1889-ben) és Szokolay Sándor (Orosháza legutóbbi díszpolgára 2007-ben) után városunk 13. díszpolgáraként Orosháza legjelesebbjei közé emelkedik a lokálpatrióta kutató példaértékű munkásságával, szerénységével, emberségével.
Koszorús Oszkár önálló művei:

1. Dr. Sós József 1906 - 1973 Bibliográfia Beck Zoltánnal, Oh., 1981, 74 p.
2. Orosháza és környéke sporttörténete 1933-ig Oh., 1982, 162. p. gépirat
3. Orosháza sporttörténete: Kiállítás az orosházi Szántó Kovács Múzeumban. 1985. dec. - 1986. febr. Katalógus Oh.,1985, 33 + 18 p.
4. Orosháziak és környékbeliek Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. művében Oh., 1985, 79 p.
5. Orosháza jelesei a XIX. század végéig Oh., 1994, 399 p
6. "Igazi lámpás volt!" Arcképvázlat Urszuly János volt cinkusi tanítóról Oh., 2003, 71 p..
7. Arcképek Gádoros múltjából Gádoros, 2005, 112 p.
Többek között szerkesztette az Orosházi Juhász Balázs
Gyűjtőklub 6 évkönyvét (1976/77. évtől az 1988-90- es kötetig)
Róla:
Tompa Erika: "Fél évszázada könyvek között" Koszorús Oszkár könyvtáros, könyvesboltvezető,
helytörténész, Orosháza díszpolgára pályaképe Szakdolgozat /Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Könyvtártudományi tanszék, Szeged, 2009, 83. p./
Elismerések
Szocialista Kultúráért (miniszteri kitüntetés) Bp., 1973, 1988)
Kiváló Szövetkezeti Munkáért (SZÖVOSZ, Bp., 1980)
Petőfi Emlékplakett (Oh., 1989)
Orosháza Városért (Oh., 1994)
Pro Numismatica (Bp., 1999)
Orosháza Kultúrájáért (Oh., 2000)
In favorem urbis nostrae (Oh., 2001)
Nicolas Müller - díj (Oh., 2005)
Orosháza Város Díszpolgára (Oh., 2008)
Prónay Sándor - emlékplakett (Bp., 2009)

Sass Ervin: Újságíró, költő, színikritikus
Orosházán született 1929. július 26-án. Újságíró, költő, művészeti író, színikritikus.
1947-ben érettségizett az Orosházi Evangélikus Gimnáziumban, 1968-ban a Debreceni Tanítóképző Főiskolán szerzett népművelő-könyvtáras diplomát.
1948. január: újságírói pályájának kezdete az Orosháza és Vidéke című napilapnál, majd dolgozik az Orosházi Hírek, a Viharsarok népe és a Békés Megyei Népújság szerkesztőségében. 1962-től 1991-ig (négy év megszakítással) a lap kulturális rovatának vezetője, nevéhez fűződik a Köröstáj című irodalmi-kulturális melléklet megteremtése, melynek 1962–1990 között szerkesztője, ebben az időben a Köröstáj Baráti Kör titkára.
1992: a Napi Délkelet olvasószerkesztője, a Heti Délkelet, a Csabai Mérleg és a Ludové Noviny külső munkatársa,majd a 2001-ben alapított, évente megjelenő A Jelen című orosházi almanach szerkesztője.A hónap című internetes kulturális folyóirat állandó munkatársa.
Verseskötetei:1981 Intés önmagamhoz
1986 Naponta felkelek
1997 Sziklákat görgető bogarak
1997 Remény a kék paripán
1999 Dagerrotípia
2001 A fürdőmester vízbe ugrik
2006 Merre hé?
2007 Tengerkék alkonyat
2008 Csóka Csenci a vendéged
Ezenkívül számos antológiában jelentek meg irodalmi írásai, és több kötetet szerkesztett.
Közel száz képzőművészeti kiállítást nyitott meg eddig, és írt róluk műkritikát. A Békés Megyei Jókai Színház 50 éve című, 2004-ben megjelent jubileumi albumban Himnusz az ötvenediken címmel adott közre esszét a színház fél évszázadára emlékezve.

Balogh Örse  Költő, festőművész

Orosházán születtem 1944-ben. Két éves voltam, amikor szüleim a Dunántúlra, a Baranya megyei Hidasra költöztek. Itt teltek gyermekéveim, iskoláimat Hidason és Bonyhádon
végeztem. Felnőtt életem és munkám, évtizedekre Pécs városához kötött. 1987-től élek ismét szülővárosomban Orosházán. Sok éven át prózában, és versben lejegyzett gondolataimat és rajzaimat valóságos, a le nem jegyzetteket pedig lelki poggyászként hoztam magammal.
Életem új fejezete kezdődik ekkor. Napilapok, folyóiratok kezdik közölni írásaimat, rajzaimat, és festményeimről készült fotókat.
Köteteim:
1. A Nádverő huszár meg a Mesemondó kőműves családtörténet Orosháza, 1994.
2. Hazajöttem versek Orosháza, 1999. (saját rajzaimmal illusztrálva)
3. Hétköznapok fekete históriája (1882-1910) Orosháza régmúlt bűnesetei 2006.
4. Törékeny szavak versek Orosháza, 2009. (alkotásaimmal illusztrálva)
Írásaimat, grafikáimat és festményeimet számos napi és hetilap, irodalmi folyóiratok és 24 antológia közölte.
Az 1989-ben Budapesten megalakult Alkotó Képzőművészek és Írók Országos  Szövetségének egyik alapító tagja vagyok. Munkásságomat 1995-ben Nívódíjjal, 1996-ban Aranytoll-díjjal, 2006-ban Kristály Oklevéllel ismerték el.
Festményeimmel, grafikáimmal 2009-ig hét önálló és 13 kollektív kiállításon vettem részt.
Egyéni kiállításaim voltak: Orosházán, Tótkomlóson és Budapesten.
Kollektív kiállításokon: Orosházán, Pécsett, Ózdon, Békéscsabán és Budapesten vettem részt alkotásaimmal.
( Balogh Örse önmagáról)

Székács József (Orosháza,1809. február 2. Budapest 1876. július 29.) evangélikus szuperintendens, író, a MTA tagja - az "az ország papja"
Egyházi tevékenysége mellett kiemelkedő írói tevékenysége. Híres szónok volt.
Híressé tették egyházi beszédei, de értékes világi költészete is, amelyen érezhető Berzsenyi Dániel hatása.
Világi költészetének jeles darabjai az Aurórában, Kisfaludy Társaság Évkönyvében, az Atheneumban és más lapokban, folyóiratokban jelentek meg.
A szónoki beszédei közül kiemelkedőek: A lelkésszé választása alkalmából mondott beszéde, 1837. Az árvizi beszéd, 1838. 1860. június 14-én Niklán Berzsenyi Dániel síremlékénél tartott beszéde olyan lelkes ünneplést váltott ki, hogy egy katolikus püspök megölelte és az "ország papjának" nevezte.
2009. október 31-én az orosházi evangélikus oktatási intézmény felvette Székács József nevét, s az iskola új neve: Székács Józseg Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium.
A névfelvétel alkalmából az evangélikus templom főbejárati falán Székács József emléktáblát avattak, a nagyszámú orosházi jelenlévő előtt. Ritkán látott igazi ünnep volt a refomáció ezen alkalmi ünnepe 2009. októberében.

Irod: Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei; Elek László: