Kristó Gyula: (Orosháza 1939. július 11.- Szeged 2004. jan.24.)
Középiskolai tanulmányait az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. 1957-ben nyert felvételt a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1962-ben magyar-történelem, 1969-ben pedig latin szakos tanári diplomát szerzett, és még ugyanebben az évben szerzett kandidátusi fokozatot. Így, igen hosszú idő után a József Attila Tudományegyetemen újra volt minősített tudományos fokozattal rendelkező középkorász. Akadémiai doktori értekezését 1977-ben védte meg.

1962-től volt a JATE oktatója, 1978-ban nevezték ki egyetemi tanárrá. 1983-tól 1995-ig állott a József Attila Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének élén. A kárpát-medencei magyarság kutatása érdekében rövidebb ideig tartó tanulmányutakat tett a szomszédos országokba, Romániába nem sokáig utazhatott, persona non grátának nyilvánították, mivel kutatásainak eredményei nem egyeztek a hivatalos romániai történészek nézeteivel.[1]
1978-79-ben a BTK dékánhelyettese, majd 1987-89 között dékánja volt. 1982-től 1985-ig a JATE rektori feladatait látta el. 1980-tól az MTA Történettudományi Bizottságának tagja. 1998-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Mérei Gyula történész professzor működése óta ő volt az első történész, aki szegedi egyetemi oktatóként ebben a nagy megtiszteltetésben részesült. Akadémiai székfoglaló előadását A magyar őstörténet- és krónikakutatás témakörben tartotta meg 1999. február 11-én.
Többekkel lefordította magyar nyelvre Szent István király intelmeit és törvényeit[2], mely nemcsak az egyháztörténészek, hanem a jogászok körében is nagy sikert aratott, 2000-ben jelent meg először, azóta négy kiadást ért meg. Nagy sikere volt a 2000-es évek mostani első évtizedében Szent István király c. kötetének, 2001-ben[3] majd 2007-ben[4] is kiadták.
Példás családi életet élt, feleségével három gyermeküket nevelték fel. Szegeden érte a halál, a szegedi Dugonics temetőben nyugszik.
Emlékére megalapították a Kristó Gyula-díjat, amelyet évente két fiatal, szegedi kötődésű középkorkutató kaphat meg.

Művei (válogatás) [szerkesztés]

Csák Máté tartományúri hatalma (1973)
Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez I-II. (társszerző, 1973-74)
A XI. századi hercegség története Magyarországon (1974)
Az Aranybullák évszázada (1976)
Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához (1976)
A rozgonyi csata (1978)
A feudális széttagolódás Magyarországon (1979)
Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig (1980)
Tanulmányok az Árpád-korról (1983)
Az augsburgi csata (1985)
Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum I. Textus (társszerző, 1985)
Az Árpád-kor háborúi (1986)
Magyarország története 895-1301 (1987)
Az Árpád-házi uralkodók (társszerző, 1988)
A vármegyék kialakulása Magyarországon (1988)
Az Anjou-kor háborúi (1988)
Az államalapító (szerk., 1988)
Anjou-kori oklevéltár I-IV. (1990-96)
Az Árpád-ház tündöklése és hanyatlása (1992)
Die Arpadendynastie. Die Geschichte Ungarns von 895 bis 1301 (1993)
A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja (1993)
Honfoglaló fejedelmek: Árpád és Kurszán (1993)
Korai magyar történeti lexikon (főszerk., 1994)
A történeti irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig (1994)
A magyar állam megszületése (1995)
Az Árpád-ház uralkodói (Makk Ferenccel, 1995)
Magyar honfoglalás – honfoglaló magyarok (1996)
Hungarian History in the Ninth Century (1996)
Honfoglalás és társadalom (1996), A székelyek eredetéről (1996)
A magyar nemzet megszületése (1997)
Magyarország története 1301-1526 (társszerző, 1998)
Az Árpádok. Fejedelmek és királyok (Makk Ferenccel, 2000)
Történetírás a középkori Magyarországon. Magyar historiográfia I. (2002)
Magyarország vegyesházi királyai (szerk., 2003)
Háborúk és hadviselés az Árpádok korában (2003)

(WIKIPEDIA nyomán)

A teljes munkásság bibliográfiája itt érhető el.