Győri László : költő született Orosházán , 1942. január 29. Fogarassy Miklós írja a kortársban: "Válogatott és új versek 1964–2001 – az alcím is jelzi, hogy a költő összefoglalta harminchat év alatt írott költeményeinek javát (legelső versei, amikor még egyetemista volt, a Kortársban jelentek meg). Ebben az új könyvben szép számmal olvashatók olyan versek, amelyeknek végén nem egy csupasz évszám szerepel datálásként, hanem -tól-ig évjelölés: Győri László mert bizonyos, már publikált munkáihoz az érett költő tudatosságával hozzányúlni – vagyis saját munkáit nem tekinti változhatatlan múzeumi daraboknak –, itt-ott kicsit átírva, átigazítva, rövidítve – mai ízléséhez szabva – a korábbi verseket. (Annyira azért nem „ment neki” a fiatalkori műveknek, mint azt nevezetes módon Füst Milán tette sok költeményével…). Mintegy százhetven költemény van a könyvben – egy majdani alapos filológus bizonyára majd megvizsgálja, ezekből mi szerepelt, mi nem a költő 1968 és 1995 között kiadott négy kötetében. Immár nyolc éve, hogy a Skandalum napvilágot látott (rá egy esztendőre még egy kedves gyerekverskötettel is jelentkezett). Bizonyára keveset író, a kötetmegjelentetést s a közszereplést nem erőszakoló, tartózkodó alkata is hozzájárult ahhoz, hogy akadhatnak, akik azt hiszik: Győri László talán már nem is ír verseket. Hogy nem így van, azt ez a kék borítós, lírájának egész panorámáját nyújtó kötet igazolja – mint a cím mondja – bizonyos értelemben. ... ...Az Orosházáról származó, a különböző megyeszékhelyeken sokáig élő, majd a fővárosban újságíróskodó, könyvtáros-bibliográfusi munkát végző költőről írtak már annyit, hogy e sorok írójának ne kelljen „felfedezni”. Ez az összefoglaló kötet azonban kidomborítja költészetének némely vonását, markánsan jelenítve meg érett karakterét. A költemények nem megírásuk időrendjében sorakoznak a kötetben, laza önéletrajzi kronológia nyomvonalát követik. A könyv kis egységekből formálódó, könnyednek tetsző verses epikájának taglalása előtt beiktathatunk egy „belső mottót”. Ez a mottó Petőfitől való, Az apostol rémes-gyönyörű nyitó szakaszaiból: „Sötét a város, ráfeküdt az éj. / Más tájakon kalandoz a hold, / S a csillagok behunyták / Arany szemeiket. / Olyan fekete a világ, / Mint a kibérlett lelkiismeret. // Egyetlenegy kicsiny fény / Csillámlik ott fönn a magasban / Bágyadtan s haldokolva, / Mint a beteg merengőnek szeme, / Mint a végső remény.” Azért is helyénvaló Győri László versei kapcsán a mai költőnek Petőfit idézni, mert egy 1980-as költeménye Ferenczi Béni Petőfi-szobrát írja le, a két évtizeddel korábbi Gyula (a költő szobra akkor még ott állt) egyik éjszakájának képi környezetével együtt. Igazi Győri-remeklés ez: „Kardja pengéje letörve / markában puszta markolat / pengéje szeszláng részegeknek / szobra tövébe rókáznak ők // Megyek Gyulán a mély hóban / huszonhat évesen / ilyen mély hó idején született / mély-mély havakban mit keres…” A vers két utolsó sora pedig így szól: „mély-mély időben egyidős / torkomban sírás a holtakért”. És most vissza a kötetkompozícióra… Az idézett vers élményalapja és a későbbi vers gyökere valami ilyesmi lehetett: Győri László, a Békés megyei születésű fiatalember (származásáról, ama gyökerekről a kötet igen sokat elmond) valamikor a Kádár-éra mélyén (Simonyi Imre társaságában?) caplathatott a viharsarki „végeken”, egy éjjel meglátva a nagy előd és a remek szobrász köztéri szobrát. Bárhogy lett légyen is az eset, Győri költői tekintettel-lélekkel ábrázol. Önéletrajzi verses regényféle lett ez a válogatás? Némi tétovázással azt mondhatjuk, hogy igen. Lírai-tematikus tekintetben leggazdagabb az „első fejezetsor”, az orosházi gyermekkor emlékanyagának költői tárháza – remek fanyar tónussal, ironikus-önironikus színekkel, metszetekkel. Talán itt látszik meg, hogy Győri Lászlónak milyen eredeti a humora! (Bizonyos tekintetben Petri költészetével való rokonságot is érzékel a mai olvasó. Pedig az irodalmár valaha nemigen gondolhatott erre a „Kilencek” valamely költője kapcsán – tempora mutantur.)" (Kortárs 2003.július) Díjai, elismerései: Kaposvár Művészeti Díja 1971 , Radnóti Miklós-díj 1977 , Komárom megye Művészeti Díja 1981 , SZOT-díj 1985 , Bölöni-díj 1987 , Eötvös-ösztöndíj 1988 , JA-díj 1992 , Bethlen Gábor-díj 2009. Kötetei: A kései Éden. Noran Kiadó. 2008 A szó árnyéka. Kalligram Kiadó 2010. Piros a vér a pesti uitcán Magyar Napló (harmadik kiadás) 2006. Cím: 1956-os Intézet, 1074 Bp., Dohány u. 74. T.: (1)322-5228 (1)322-5228 (Közreadja: Fülöp Béla, interneten fellelt források alapján)