Juhász Nagy Vilmos
1904 június3-án született Hódmezővásárhelyen Juhász Nagy János és Csepregi Julianna gyermekeként. Elemi iskoláit Hódmezővásárhelyen és Kardoskúton a tanyai iskolában végezte, majda négy polgárit Orosházán. Kétéves mezőgazdasaági szakisakoláját ezután Hódmezővásárhelyen végezte el.
1924-ben a Gazdaszövetség országos szervezésében részt vett egy németországi csereakcióban. Az ott töltött idő alatt megtanulta a nyelvet és megismerte az ottani gazdálkodási módszereket. Hazatérve élményeiből előadásokat tartott.
Bekapcsolódott a kardoskúti ifjúsági egyesület munkájába, s annak elnöke lett.1928-ban nősült, s ekkor ment külön kenyérre az apjától, illetve szülei Orosházára költöztek. 10 évig volt az Aranyadhalmi Olvasókör műkedvelő rendezője, később a Kardoskúti Olvasókörnek hosszú ideig elnöke. A kardoskúti Hangya Szövetkezetnek igazgatója, éveken keresztül a Puszta egyik felének gazdasági elöljárója volt. Részt vett a vasarhelykutasi írótalálkozón, a Simándi Béla által kiadott Tanyai írások с kéthavonként megjelenő újság szerkesztőségi tagja is volt. Több cikke jelent meg különféle lapokban.
Kardoskúton a Puszta 108. szám alatt volt a tanyája. Kardoskútnak Hódmezővásárhelytől való elszakadásának egyik élharcosa volt, s ennek mintegy büntetéseként 1944-ben több hónapos katonai szolgálatra behívták, holott a gazdasági elöljárói tisztsége mentességet adott a szolgálat alól.
1950-ben önállósult Kardoskút, s az akkori Rákosi-rendszer őt kuláknak nyilvánította. A kor az ünálló paraszti gazdaálkodást nem tűrte, ő ellene lázadt, belépett a Fehér Gárda nevű ellenállási szervezetbe. A szervezetet rövid idő alatt az államvédelmi szervek felgöngyölítették, őt 1950. szeptember 6-án letartoztatták. Szegeden 1951. január 10-én 30 társával együtt elítélték. Tizenöt évi b9rtönbüntetést és teljes vagyonelkobzást. Társai közül kettőt felakasztottak. A börtönbüntetését Márianosztrán majd Várpalotán töltötte. 1954-ben a várpalotai szénbányában bányarobbanás volt, ők ott dolgoztak, s így súlyos balesetet szenvedett az egyik lába szétroncsolódott, ami egész életére maradandóan megmaradt.
1956-os forradalom idején Vácon kiszabadult, s hazatért Kardoskútra. 1957. március 6-án Békéscsabára rendelték, ahol közölték, hogy elözőleg kiszabott büntetzését tíz évre mérsékelték, mivel az még nem tellett ki, visszakerült Vácra, majd ismét Márianosztrára vitték, majd lába rosszabbodása miatt a budapesti rabkórházba került. 1960. július 26-án szabadult Márianosztráról. Még fél évig havonta kellett jelentkeznie a rendőrségen, ám élete végéig megfigyelés alatt állt.
Orosházán élt ezután, ahol rendszeresen eljárt a könyvtárba, múzeumba, Nagy Gyula biztatására írta meg a paraszti gazdálkodás emlékeit 1928-ig, azaz, amig megnősült. Ez a kézirat a gyulai levéltárba került.
1993. május 15-én halt meg. 1990-ben rehabilitálták, 1997-ben megkapta a Szabad Magyarországért Érdemkeresztet, 1999-ben pedig kormánykitüntetést kapott "Szabad Magyarországért Emléklapot"
Írásait lánya gyűjtötte össze és adta ki 2003-ban " Visszapillantás életutamra" címmel.
Jegyezte Fülöp Béla Juhász Nagy Vilmos leánya Paulovics Józsefné Orosháza, Teréz utca 6. közlései alapján 2010. november 20.)
* ( Források: Nagy Gyula "Adatközlőim" a Vásárhelyi puszta sorozat mellékletéből átvéve, és lánya Paulovics Józsefné visszaemlékezése)