Győry Vilmos: 1838 január 7-én született Győrött. Édesapja győri evangélikus felső-leányiskolai tanár. Édesanyja Wurm Katalin. Egyetlen gyermek (korán elhalt kishúga után). Édesanyja nagy szeretettel vette őt körül, ami egész életére kihatott.

Elemi iskoláit Győrött végezte, majd Pestre költözésük után kitűnő eredménnyel érettségizett az Evangélikus Gimnáziumban. Első novellája 15 éves korában jelent meg a Délibáb című folyóiratban, melyhez Jókai írt meleghangú ajánló sorokat. Érettségi után fél évig jogot hallgatott, majd az egyéniségének jobban megfelelő teológiára ment át.

Tanulmányai mellett magántanítással is foglalkozott, hogy magát fenntarthassa és szüleit támogathassa. E mellett még önképzésre és nyelvtanulásra is futotta idejéből. Zenében és festészetben is bizonyos jártasságot szerzett. Nyelvtehetsége is megmutatkozott: a német, francia, olasz nyelv elsajátítása után az angol és a spanyol következett. Teológiai tanulmányainak befejezése után egy évig a berlini egyetemen tanult.

1861 szeptember 2-án avatta lelkésszé az "ország papja" Székács József püspök. Egy évig a püspök mellett volt káplán, majd az orosházi gyülekezet hívta meg lelkészének. Ott 14 évig szolgált. Közben 1863-ban feleségül vette Székács Etelkát, a püspök leányát. Életének talán legboldogabb évei következtek, melyeket Orosházán töltött. Idősebb szolgatársa Torkos Károly esperes mellett hamar közkedveltté lett a faluban. Valódi lelki atyja volt híveinek. "Örömben kedélyes jó barát, vidám társaságban szikrázó elméjű, kedves mulattató; s hol a gyász beköszöntött, a szelíd vigasztalás apostola" írta róla egyik életrajzírója.

Kitűnő műfordító. Fordított Moliére vígjátékokat, Calderont, Shakespeare Minden jó, ha jó a vége című darabját. Kiemelkedő munkája Cervantes Don Quijotéjának mesteri fordítása.

1868-tól a Kisfaludy Társaságnak lett tagja, 1872-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Nagy kedvvel és könnyen tanulta a nyelveket. A korábban tanult nyelvek után svédül is megtanult és foglalkozott a szanszkrit nyelvvel is.

Az intenzív munkatempót, melyet önmagának diktált, szíve nem bírta. 1884-ben még elutazott Marienbadba és Ausseebe gyógykezelésre, de ez már nem segített. A szívbajához vízkórság is járult és 1885. április 14-én meghalt. A templomban koporsója mellett lelkésztársai: Bachát Dániel és Doleschall Sándor mondtak gyászbeszédet. Többezres tömeg kísérte utolsó földi útjára.

Győry Vilmos költői munkásságának emlékét Evangélikus Énekeskönyv  őrzi. A jól ismert és kedvelt esti ének, a 125. (Ez a nap is csendesen) egyik gyermekversére készült. (Egyik versszaka énekünkből kimaradt.) Ugyanez a dallama az 543. éneknek, mely szintén az ő verse. A 428. ének (Szegény szívemnek nincsen tisztasága) eredeti szövegét is ő írta. Van egy negyedik éneke is, de az csak a régi énekeskönyvben található (438), az újba sajnos nem került be.

"Igazi apostolként tisztelték. Egy orosházi ember ekként dícsérte: "A mi Győry tiszteletes urunk olyan, mint a jó bor: ha sokáig élvezi az ember, elbódul tőle, s mindenre késznek érzi magát, de aztán gyakran megkívánja". (..) Tiszta eszmény volt. Szerette ifjú és öreg, a magasabb kulturáltságú értelmiségi és a becsületes kétkezi munkás, az evangélikus és más gyülekezethez tartozó, a gazdag és a szegény."