2010. március 26., péntek


Keller József gimnáziumi igazgató Szerkesztés alatt!
Született Orosházán 1926.október 30 - meghalt 2010. szeptember 10-én hajnalban hosszas betegség után. Édesapja tanító volt sokáig Orosháza mellett az Eötvös-kanyari tanyasi iskolában. Az öregek utódai sokáig emlegették, hogy "öregapám ide járt a Keller- iskolába". Itt kezdte a tanulást ő is, apja keze alatt - mesélte egyszer.
Iskoláit Orosházán, majd a gimnáziumot Budapesten a Fáy András Gimnáziumban végezte. Budapesten kezdte el egyetemi tanulmányait, amit Szegeden fejezett be földrajz- történelem szakon. Friss diplomásként 1950-ban került az orosházi Táncsics Mihály Állami Általános Gimnáziumba, mint nevelőtanár, a kollégiumban - a Táncsics nevet ekkor, az államosítást követően vette fel az iskola - , majd egy év után már tanított óraadóként, s 1954-től katedrát is kapott. Az iskola akkori igazgatói Csizmadia György majd Juhász Antal voltak. 1957-től a forradalom leverését követően Juhász Antalt, felmentették igazgatói beosztásából, s Keller Józsefet nevezték ki a Táncsics Mihály Általános Gimnázium igazgatójának. Az iskola élén 1986, augusztus 1-ig állt, amikor nyugdíjba vonult. Óraadó tanárként még 1994-ig tanított történelmet és földrajzot.
Keller József igazgatósága alatt a "Táncsics" a korábbi még az evangélikus gimnáziumból hozott hagyományokból is táplálkozva országos hírű középiskolává nőtte ki magát.
Tanítványai ma is mesélnek a kiváló tanárról, mert sokuknak a szívébe a tanár lopta be magát. Igazgatóként nem annyira szerették a túlzott szigorúsága miatt. Bár ez a fegyelem - visszagondolva az akkori időkre - védelmet is adott az iskola diákjainak, talán tanárainak is, de néha túlzó volt. Sok megbántódás lett azért ebből... ám ilyen volt az a világ, amit ma már fel sem tud fogni egy fiatalabb nemzedék. Hibái ellenére is, kiemelkedő volt, mint tanár, logikus gondolkodásra, tényszerű szövegfelépítésre, s ahol kellett érzelmi megnyilvánulásra intette, tanította diákjait, akik az egyetemi felvételiken mindig kimagaslóan állták meg a helyüket.
Szerencsés párosulása a dolgoknak, hogy egy igen tehetséges és nagytudású tanári kart gyűjtött maga köré, akiket felsorolni érdemes lenne, ám ha kimaradna valaki nagy méltánytalanság érne bennünket. Ők leginkább tudós-tanárok voltak, bár friss diplomások, de tele lendülettel és ambicióval. Nem véletlen, hogy egy évtizedre rá, sokan a magasabb színtű oktatási intézményekhez mentek el Szegedre, mikor indult a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola. Hála Istennek, jónéhányan itt maradtak, s a hetvenes évek első felében újabb tehetséges tanári gárdát gyűjtött maga köré Keller József, akikkel sikeresen vették az újabb akadályokat, s az iskola az eredményei alapján az ország legjobbjai között maradt a versenyben.
Aktív közélerti tevékenységet folytatott, szerepet kapott a városvezető testületekben, a Hazafias Népfrontban is vezető szerepetz töltött be. A Darvas Társaság létrehozását a Hazafias Népfront ösztönzésére ő kezudeményezte a '80-as évek közepén. Egy kis időre a megalakuláskor elnöke is volt a társaságnak.
Tagja és vezetője volt a 70-es években a Békés megyei igazgatók szakmai kollégiumának, de országos feladatok elvégzésére is felkérték az oktatási minisztérium részéről, különösen sokat tett a fakultációs tantárgyak tanításának bevezetése ügyében, amely egy kiemelt tehetség-gondozási oktatási forma volt. A tehetséges diákok támogatását mindig szívügyének tekintette - így vezették be az iskolában a munkaközösségek a többkönyvű oktatás módszerét, a Táncsics szemináriumokat, amely lehetőséget adott a tanárnak, hogy 1-2 diákkal akár egyetemi szinten foglalkozzon a tanár. Ennek mind megvolt a haszna: egyrészt szorgalmazta a tanári állandó önképzést, másrészt tudományos munkára teremtett lehetőséget, aminek a diák látta a hasznát. Valójában a legkorszerűbb oktatási módokat szorgalmazta az iskolában, s ezáltal lett híres a Táncsics. Ez a rendszer nem tűrt lazaságot, mint ahogy ő sem tűrte el.
Megszervezte az országos elismerést is kivívott a Táncsics nevét viselő középiskolák kétévenkénti találkozóját (tantárgyi és sportvetélkedőkkel). Ez volt a Táncsics Biennálé, amely utolsó nagy és sikeres találkozója 1994-ben volt, amikor Orosháza város alapításának 250. évfordulóját ünnepelték. Ő itt már díszvendég volt, s ekkor kapta meg elismerésként a "Táncsics Biennálé Aranygyűrű"-t, amit ezen egyszeri alkalommal adtak ki a biennálét szervező iskolák.
Szorgalmazója és aktív szervezője volt a Táncsics Diákok Öregbaráti Körének egész igazgatósága alatt.
Darvas József temetésén Orosháza város nevében ő mondott búcsúztatót a Kerepesi temetőben lévő sírnál.
Nyugdíjazását követően Fülöp Béla vette át az igazgatóságot a Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskolában, aki ezt megelőzően 10 évig igazgató-helyettes volt Keller József mellett.
Úgy mondják végakarata az volt, hogy hamvasszák el és hamvait szórják szét. Megjelölt nyughelye így nincs.
Kitüntetései:
* Apáczai Csere János-díj 1972.
Könyvek:
1. Orosháza története és néprajza I-II. Szerk. Nagy Gyula. 1965. Tanulmány
2. A szocializmus útján (tanulmány) 197...
3. Az orosházi gimnázium története 1933-1986 (Társszerző Fülöp Béla).
(Közre adta: Fülöp Béla, Közreadás: 2010. szeptember 8.-125)

Nincsenek megjegyzések: