Repka János : földműves, szántóföldi növénytermesztő, népi önéletrajz-író
Nagyszénáson paraszti családban született 1913. március 3-án. Meghalt Orosházán 2009. június 7-én.
Heten voltak testvérek, s bizony sanyarú körülmények között kellett élni. Édesapja Repka János (földműves), édesanyja Bereznai Rozália úgymond főállású anya volt.
Házasságot 1937-ben kötött, felesége Máté Julianna 1982-ben hunyt el, 45 évig éltek házasságban. Gyeremekeik: Mária Julianna (1938), Rozália Erzsébet (1942), Anna (1956 élt 2 hónapot)
Hat elemit végzett, s növénytermesztő szakmunkás végzettséget szerzett 1964-ben. Termelőszövetkezeti tag volt.
Nagy Gyula múzeumigazgató biztatására írta meg az Életem című munkáját, melynek végső szövegváltozatát Fülöp Béla magyartanárral alakították ki, s ezt követően jelent meg a Magvető Kiadónál.
Így írnak róla és a korról:A legnagyobb mérvű életformaváltások természetesen a második világháború után következtek be, amikor tömegessé lett a falusiak városba áramlása és a kollektivizálást követően megszakadt az az évszázadokon keresztül eltéphetetlennek mutatkozó kapcsolat, ami a parasztokat a földhöz, a cselédeket uraikhoz, egyik nemzedéket a következőhöz fűzte. Az ekkor felnőtt és fiatal két nemzedék életútjában zajlottak le minden bizonnyal a magyar történelem legnagyobb mérvű változásai tömeges méretekben. A meglehetősen torzító riportszerű beszámolók, illetve a néprajziak mellett a történeti és szociológiai vizsgálatok révén a folyamatok fő tényei és vonásai ismertek ugyan, de az, hogy az átélt változások milyen finom átmeneteken keresztül érvényesülnek és mi módon élték át őket a résztvevők, jobbára az életrajzi emlékezésekből derül ki. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy se szeri, se száma azoknak az ismert életutaknak, amelyek a századunk negyvenes-hatvanas évei között lejátszódott nagy társadalmi átrendeződés hatásai alatt alakultak.
Uradalmi cseléd volt az 1913-ban született Repka János, aki hetvenéves kora körül fogott emlékei papírra vetéséhez. Élete első évtizedeit Békés megyei falvakban és uradalmi pusztákon töltötte, s ekkor a felemelkedést az jelentette számára, hogy kocsis lett, majd kubikos, hogy majd haszonbéres tanyát vegyen ki, ahonnan 1943-ban katonának vonult be. Az igazi fordulatot 1945 hozta meg, amikor földet kapott, hogy azzal nemsokára belépjen a tsz-be, ahol elnökhelyettessé választották. 1956–1960 között újra önálló gazda, majd ismét tsz-tag, hatvanévesen pedig a tanyáról beköltözött Orosházára (Repka J. 1989). In.Magyar Néprajz.VIII./Az élettörténetek haszna a társadalom leírásában. Itt
Könyvei:
1. Életem , 1985. Magvető Kiadó, Budapest.
2. Kézírásos feljegyzései az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeumban találhatóak.
Nagyszénáson paraszti családban született 1913. március 3-án. Meghalt Orosházán 2009. június 7-én.
Heten voltak testvérek, s bizony sanyarú körülmények között kellett élni. Édesapja Repka János (földműves), édesanyja Bereznai Rozália úgymond főállású anya volt.
Házasságot 1937-ben kötött, felesége Máté Julianna 1982-ben hunyt el, 45 évig éltek házasságban. Gyeremekeik: Mária Julianna (1938), Rozália Erzsébet (1942), Anna (1956 élt 2 hónapot)
Hat elemit végzett, s növénytermesztő szakmunkás végzettséget szerzett 1964-ben. Termelőszövetkezeti tag volt.
Nagy Gyula múzeumigazgató biztatására írta meg az Életem című munkáját, melynek végső szövegváltozatát Fülöp Béla magyartanárral alakították ki, s ezt követően jelent meg a Magvető Kiadónál.
Így írnak róla és a korról:A legnagyobb mérvű életformaváltások természetesen a második világháború után következtek be, amikor tömegessé lett a falusiak városba áramlása és a kollektivizálást követően megszakadt az az évszázadokon keresztül eltéphetetlennek mutatkozó kapcsolat, ami a parasztokat a földhöz, a cselédeket uraikhoz, egyik nemzedéket a következőhöz fűzte. Az ekkor felnőtt és fiatal két nemzedék életútjában zajlottak le minden bizonnyal a magyar történelem legnagyobb mérvű változásai tömeges méretekben. A meglehetősen torzító riportszerű beszámolók, illetve a néprajziak mellett a történeti és szociológiai vizsgálatok révén a folyamatok fő tényei és vonásai ismertek ugyan, de az, hogy az átélt változások milyen finom átmeneteken keresztül érvényesülnek és mi módon élték át őket a résztvevők, jobbára az életrajzi emlékezésekből derül ki. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy se szeri, se száma azoknak az ismert életutaknak, amelyek a századunk negyvenes-hatvanas évei között lejátszódott nagy társadalmi átrendeződés hatásai alatt alakultak.
Uradalmi cseléd volt az 1913-ban született Repka János, aki hetvenéves kora körül fogott emlékei papírra vetéséhez. Élete első évtizedeit Békés megyei falvakban és uradalmi pusztákon töltötte, s ekkor a felemelkedést az jelentette számára, hogy kocsis lett, majd kubikos, hogy majd haszonbéres tanyát vegyen ki, ahonnan 1943-ban katonának vonult be. Az igazi fordulatot 1945 hozta meg, amikor földet kapott, hogy azzal nemsokára belépjen a tsz-be, ahol elnökhelyettessé választották. 1956–1960 között újra önálló gazda, majd ismét tsz-tag, hatvanévesen pedig a tanyáról beköltözött Orosházára (Repka J. 1989). In.Magyar Néprajz.VIII./Az élettörténetek haszna a társadalom leírásában. Itt
Könyvei:
1. Életem , 1985. Magvető Kiadó, Budapest.
2. Kézírásos feljegyzései az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeumban találhatóak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése